Apokalipszis holnap

„Sajnálom, de az a helyzet, hogy mi vagyunk a probléma. Miattunk lesz minden rosszabb, akár Orbán a vezér, akár Lázár, Rogán vagy éppen Mesterházy. A politikusok ugyanis tanulnak: bárki is nyer majd legközelebb, vagy azután, a leckét már megtanulta. Ha teheti, ugyanúgy fog kormányozni, mint Orbán. Professzionálissá vált a politika – mondjuk finomkodva, ami annyit jelent, hogy ma már minden hivatásos politikus tudja, hogy miről szól a hatalomgyakorlás. Hogyan kell megosztani, félelmet kelteni és reményt adni, hogyan kell üzeneteket megfogalmazni és minden csatornán szajkózni, leegyszerűsíteni és adagolni, terelni és beállítani – ismernek minket, tudják, hogy mi lesz sikeres és mi nem működik. Vannak persze tehetségesebbek és ügyetlenebbek, de aki választást nyer, ugyanezt a játékot szeretné majd játszani. Értem én, hogy nem elhanyagolható a különbség abban, hogy ki kinek akar megfelelni, kinek ad és kitől vesz el, de a lényeg ugyanaz: ebben az országban a politikai logika fog uralkodni, bárki is lesz hatalmon – vagy éppen ellenzékben.

A politikai logika, amelynek felismerése az egyik legnagyszerűbb dolog, ami az elmúlt években velünk történt. Hogy létezik, hogy van ilyen, s hogy nincs a politikában királyi út, hogy nem megkérdőjelezhetetlen »tények« és »igazságok«, hanem érdekek és értékek mozgatják a döntéshozót, s a politikus ma már nem levágja, hanem állandóan számolja a fejeket. A politika kivívta autonómiáját, lábra állt, érti a játékot, és ennek megfelelően teszi is a dolgát. Bár tényleg lehetnének néha megengedőbbek, kicsit méltányosabbak, olykor hasonlíthatnának jobban egy államférfira, alapvetően rendben vannak, azt és úgy teszik, amit és ahogy tőlük elvárható.

Ismétlem: a gond velünk van. S ami igazán nagy gond: mi leválthatatlanok vagyunk. Csak egy reményünk van, ugyanaz, amit 16 éve is gondoltam, akkor még kicsit más formában: a tanulás. Miért kellene változtatnunk? Mert ha nem értjük meg, ha nem tesszük meg, a politika bármire képes lehet, bármit megtehet – velünk vagy éppen ellenünk, vagy akár mindkettő egyszerre. Mindegy, hogy ki a miniszterelnök, ha nem értjük meg a játék tétjét és lényegét, nem lesz semmilyen ellenerő a politikai logikával szemben. A helyzet ugyanis az, hogy ma nincs semmi: sem szakmai, sem civil, sem baráti, sem semmilyen. Itt még az ellenerő is csak politikai lehet. Csak és kizárólag egyetlen rendezőelv létezik: a politika által kitalált és elképesztő mennyiségben adagolt rend, rendszer. Amit vagy lelkesen átveszünk, vagy egy másik politikai szereplőt támogatva aktívan ellenzünk, vagy passzívan ignorálunk. Az első kettő a politika számára érdekes, az utóbbi érdektelen. A politika pedig szinte szabad kezet kap tőlünk: bármit mond, bármit tesz, ebben a hármas felosztásban fogadjuk: lelkesen átvesszük, aktívan ellenezzük, vagy passzívan ignoráljuk. Mindig, mindent.

Mi tehát a megoldás? Az, ha egyszer meglátjuk, hogy ez a logika, pontosabban ennek a logikának a mindenhatósága hová vezet. Tanulásnak nevezem ezt, de ma már azt hiszem, hogy ennek csak egy módja van: a tapasztalás. Jéghegy, pofon, szakadék, Apokalipszis, Armageddon kell ide. Hogy észhez térjünk, hogy belássuk, hová vezet az, amikor a politikát kizárólag a politikusokra bízzuk. Vagy azért, mert egyáltalán nem foglalkozunk vele, lemondóan kivonulunk belőle, vagy azért, mert megelégszünk a buta automata szerepével. Ha soha semmilyen kérdést nem teszünk fel saját politikai vezetőinknek, ha hagyjuk magunkat általuk jókra és rosszakra osztani, ha meg sem kíséreljük megérteni és elfogadni a másként gondolkodókat, ha elhisszük, hogy mindig és mindenben csak az egyik oldalnak lehet igaza, ha a politikai vezetőket isteneknek képzeljük, ha a gondolataikat sajátunkként szeretjük, s ha képesek vagyunk gyűlölködve tekinteni egy másik magyar emberre csak azért, mert máshová szavaz, vagy éppen mást gondol a helyesről és a kívánatosról. A politika csak akkor lehet más, bárki is a kormányfő és bármilyen nevű pártok ülnek is a parlamentben, ha észrevesszük, hogyan használnak ki minket saját céljaikra a munkájukat amúgy kétségtelenül egyre ügyesen végző politikusok. Akkor valami megváltozik, megváltozhat. Addig viszont egyre rosszabb lesz, ebben biztos vagyok.”