„Kicsit másként kezdeném meg ezt a sajtótájékoztatót, attól függetlenül, hogy alakult ez a román vagy a holland meccs. A legjobban az fáj, hogy a futballszerető emberek, a szurkolók nem csak most, hanem évek óta át vannak verve. Ennek egy oka van: mi elsősorban egymás közt olyan terveket szövünk, vagy terveket határozunk meg, amik nem reálisak. Ez a médián át ki is van mondva, ezért sokan csodát várnak. Megdöbbentő, hogy ilyenkor minden szakértő egymás hátába döfi a kést, a másikat hibáztatja, közben meg évek óta egymás háta mögött megy minden. Kudarc esetén aztán mindenki kiáll, és mutogat a másikra. (...)
A realitásokat azonban soha senki nem fogalmazta meg. Mutassatok nekem egy olyan magyar játékost, aki top bajnokságban igazi sztárcsapatban játszik. Vagy mondjatok olyan top tehetséget, akit a magyar futball kitermelt az elmúlt 10-20 évben. Mondjatok egy olyan top edzőt, aki klasszis bajnokságban tartósan letett valamit az asztalra az elmúlt húsz évben, vagy olyan magyar csapatot, amely BL-ben vagy EL-ben igazán nagy bravúrt csinált volna. Mondjatok olyan játékost, aki az utóbbi 10-20 évben top játékosnak számítana a nemzetközi fociban. Márpedig a válogatott csak a meglévő játékosokból állhat össze. Nekünk nincsen top sztárunk, nincsenek német, angol, spanyol sztárcsapatban szerepelő, vagy BL- és EL-tapasztalattal rendelkező játékosaink. A mieink vagy a második ligában játszanak vagy olyan országokban, amik nem tartoznak az elithez. Ne kezdjünk el minden selejtezősorozat előtt reményt kelteni, mert ez illúzió. Ezeket ki kell mondani. (...)
Én 16 évesen mentem ki, mert itthon lemondtak rólam. 1-2 év kellett ahhoz, hogy valamennyire magamra találjak, addig szinte nem játszottam, mert nem voltam felkészítve arra, ami ott vár majd. A legnagyobb különbség az, hogy a neveltetésben, képzésben rendkívüli módon le vagyunk maradva. Nem a körülményekben van a nagy lemaradás, hanem a képzésben. Az, hogy valaki 30 éve azt mondja, hogy ő jó edző, az még nem döntő, de az se, hogy valaki évek óta a hazai élvonalban dolgozik, ettől még nem lesz megfelelő szakember. Nem az anyagi gondok, vagy a rossz pályák miatt van ez. Ezt senki ne mondja nekem. Én 16 éves koromtól 1-2 év alatt el tudtam jutni magasabb szintre, majd később neves német csapatokhoz. Ez nem pénz, hanem akarat és tanulás kérdése. Senki ne mondja, hogy a lemaradásunk csak a körülmények miatt van. Ez csak kifogás, magyarázkodás.”