„A legfájdalmasabb az, hogy a mérkőzés után csak a szövetségi kapitány mondott le, a magyar labdarúgást a totális fiaskóba vezető Magyar Labdarúgó Szövetség vezető garnitúrája nem. Komolyan hiszik, hogy maradhatnak posztjukon.
És félő, hogy ez valóságos esély.
Minden népnek olyan MLSZ-vezetősége van, amilyet megérdemel – applikálhatjuk erre a helyre az ismerős mondást. Egészséges társadalomban az MLSZ vezetősége nem merne a játékosokkal együtt érkezni a repülőtérre.
A kertek alatt osonna haza.
Itthon azonban az elzsírosodott bumfordi ábrázatok odatüremkednek a kamera elé, és megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant. Mert ami a pályán történt, az a beszéd: Az utólagos okoskodásnak egy percnyi helye sem lehetne a képernyőn.
De odatartják a mikrofont a főcsővezető elé.
Hadd foglalja le továbbra is az értékes műsoridőt, hadd foglalja el a pozíciót a cselekvésre kész és alkalmas humánerőforrások elől. Hadd kísérletezzen tovább az, aki sokszorosan tanúsította, hogy alkalmatlan valódi teljesítményre.”