Őszi mocskolódásaink

„Sokan felteszik a kérdést: honnan és mikor indult ez a magyar társadalomra korábban ekkora mértékben azért nem jellemző vulgarizmus? A mosdatlan-szájúság, az ordenáré, gyakran öncélú, használói által csak polgárpukkasztónak mondott – szólavina? Parlamenti demokrácián legújabb 23 évében voltak esetek, amikor a Tisztelt Házban valaki felszólalása után nem kapcsolta ki a mikrofont és a száját elhagyta egy-egy káromkodás, de a közbeszédre ez még nem volt jellemző. Azután jött a már, bizonyos körökben történelmi jelzőkkel is ékesített őszödi beszéd, amely e téren komoly »áttörést« jelentett. Gyurcsány Ferenc, akkor regnáló miniszterelnök és a Magyar Szocialista Párt aktuális elnöke olyan orátori teljesítménnyel rukkolt elő, amely a lepipált minden korábbi közönségesnek mondható politikai beszédet, illetve kifejezés-sorozatot! A jelzett miniszterelnöki és pártelnöki beszély Balatonőszödön az MSZP frakcióülésén hangzott el az akkori kormányüdülőben – 2006. május 26-án. Zárt körben. Merthogy sokáig senki nem tudott róla, természetesen az ott jelenlévő frakciótagokon kívül, ezért nem is értesülhetett róla a közvélemény. Azután szeptember 17-én robbant a bomba: máig kiderítetlen körülmények között, nyilvánosságra került az inkriminált szöveg. Leírhatatlan felháborodást váltott ki a jóérzésű emberek körében az ország kormányfője által elmondott vulgáris, a közízlést romboló Gyurcsány-beszéd. Nemcsak azért, mert bevallotta, hogy ő és közeli munkatársai félrevezették az országot, tehát hazudtak, hanem azért, mert olyan kifejezéseket használt, amelyeket egy magára valamit adó közszereplő még véletlenül sem vesz a szájára. Egymást követték a k…a életbe, a k…a ország (mármint Magyarország, a hazánk), az ennél ocsmányabb és valamivel mérsékeltebb, de egyaránt elítélendő »szóvirágok«. Ekkor, egy nappal a beszéd nyilvánosságra kerülése után) szólalt meg Sólyom László, akkori államfő és kijelentette, hogy ez a beszéd morális válságba sodorta az országot! A magát akkor is, most is tévedhetetlennek tartó Gyurcsány nemhogy kihátrált volna a politikából, az egészet bizonyos »őszinteségi megnyilvánulásnak« deklarálta és arra buzdította a magyar politikai élet szereplőit, hogy ők is járjanak az ő útján! (Hogy ez így van, arról ma is meggyőződhetünk, amikor a leszerepelt miniszterelnök és pártvezető valóságshow-műsoroknak is beillő pártrendezvényein háborítatlanul pocskondiázza ellenfeleit. Mindenekelőtt a Bajnai Gordon–Mesterházy Attila kettősre tesz megjegyzést, amikor Jászay Mari-díjas színészek produkcióit túlszárnyaló módon, ájtatos képpel, szinte súgja a mikrofonba, hogy: Aki hideg és langyos, az üljön föl a gázsütőre! Persze, utána, vagy előtte nem marad el a »velejéig korrupt« Orbán-rezsim elzavarásának felemlegetése sem…)

Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, a Dunán, de ez a morális válság nemhogy mérséklődött volna, ellenkezőleg, csak fokozódik. Azt, amit ma látunk és hallunk a média közvetítésével, több, mint megdöbbentő és elszomorító. Ritkán találkozik az ember olyan szívet melengető jelenséggel, amelyre rábólint, örömmel veszi tudomásul, hogy ilyesmi is megtörténhet e kis hazában. Legutóbb talán a nyár elejei nagyárvíz idején tapasztalt csodálatos összefogás látszott annak, s szinte katarzissal felérő érzést kölcsönzött azoknak, akik nem k…a országnak hívják Magyarországot és féltő módon gondolnak a mindennapjaira, a sorsára.”