Globális verseny és válság

„A munkajogi szabályozásra a dualizmus jellemző, azaz az, hogy az időleges és a tartós foglalkoztatás egyszerre van jelen. Az időleges foglalkoztatás azt jelenti, hogy a munkaviszony határozott időre vagy meghatározott feladat ellátására jön létre. Megállapítható, hogy habár a tartós foglalkoztatás dominál Európában, az átmeneti foglalkoztatás aránya nő. A duális rendszer hátrányaként arra szoktak hivatkozni, hogy az egyenlőtlenséget segíti elő, hiszen jogszerű alapot ad a munkáltatónak a munkavállalók megkülönböztetésére. A mások oldalról viszont a rendszer rugalmasságának a biztosítékát látják benne. (...)

Felmerült annak szükségessége, hogy létre kellene hozni egy egységes foglalkoztatási formát (erre utal az elnevezése is), mely a munkáltatóknak nagyobb szabadságot biztosítana, de nem veszélyeztetné az állásbiztonságot. Ennek keretében a felmondás szabályait lazíthatnák, és cserében a munkáltatónak fizetési kötelezettsége keletkezne. Ezen koncepcióból nőtt ki az un. single open ended contract. Sokan ilyen egységes rendszernek tekintik az amerikai rendszert, ahol Montana államot kivéve az un. at-will rendszer működik, azaz a munkavállalókat bármikor, indoklás nélkül el lehet bocsátani. (...)

Félő, hogy amennyiben egységes szabályozás jön létre, abban az esetben a piac egy alternatív dualizmust fog kialakítani. Ez azt jelenti, hogy a foglalkoztatási formák egy része nem munkajogi területre terelődne át (hanem pl. a megbízást alkalmaznák), ahol a munkajog védő szabályai nem érvényesülnek.”