„Hogy ki tartja magát egy megegyezéshez és ki nem, az minősíti a szereplőket. Nem állítom, hogy bárkit meglephetett, hogy vannak szereplők az ellenzéki oldalon, akikben egy viszonylag szimpla kérdésben sem lehet megbízni, akik tíz percnyi dicsőségért felrúgnak bármilyen megegyezést, akik egy kis taktikai előnyért hajlandók stratégiai veszteséget okozni az egész ellenzéknek.
Ezek a politikusok nem az országhoz, hanem saját híveiknek és Facebook-kommandójuknak beszéltek. Foglyul ejtették a tüntetőket, az ünneplő tömeget. Ők ugyanis nem erre az eseményre váltottak jegyet, ők nem a konfliktusnövelésében, a feszültségkeltésben, a már lezárt viták újranyitásában érdekeltek. Az előbbiekben érintett politikusok tegnap leginkább saját szubkultúrájukhoz szóltak, nem azokhoz a milliókhoz, akiknek elegük van az orbáni korrupt világból a szociális válság mindennapjaiból, és akik ma bizonytalanok, mert azt látják, hogy másoknak az összefogás politikai rehabilitációs munkát jelent.”