Valóságok

„Baja (és nemrég további két önkormányzati pótválasztás) valósága és a kormányváltó többség ellenére is kétharmadosnak mért valóság közt tapogatódzunk. Orbán Viktor a múltkoriban arról beszélt, hogy a valóság velük van. Kivel is? Odaát, mondhatnánk, de hát mi az ideátit éljük, azt, amit ő a valóságtól elrugaszkodottnak vél: az ő valósága a rezsicsökkentésé, a miénk ennek a kára; az ő valósága a felzárkózásé, a miénk a leszakadásé, az övé a jelenbe itatott múlt, amit jövőnek hirdetnek, a miénk a jövőtlennek tűnő jelen. Ezek a valóságok egymáshoz békíthetetlenek, versenyt futnak.

Futtukban pedig mintha maguk mögött felednék a legnagyobb többség valóságát: azokét, akik azt akarják, hogy kormányváltás legyen, de még nem hitték el, hogy az ő valóságuk kihívásaira vannak reális válaszok. E többség valósága fedi az ideátiét, de már nem hisz. E valóságot a hitetlenség uralja. Az ideátiak hittek már eleget. Hittek Gyurcsánynak: megcsalattak. Hittek Orbánnak. Csalatkoztak. Hozomra már nem adják magukat. Várnak. Baja (is) felcsillantotta a baloldal számára a reményt, hogy elérhetők, s ajtóról ajtóra haladva megszólíthatók, összegyűjthetők. Hitre várnak – de már nem akarnak csalódni. Orbán érzi az ő valóságukat, de hitet már nem adhat. És fél tőlük. Tudja, ha megmozdulnak, nincs az a törvény, nincs annyi szavazókat szállító kocsi, amennyi elsöpörhetné őket.”