„Aligha volt bárki is, aki el tudta képzelni, hogy a jobboldali miniszterelnök, Samaras közeli munkatársai el fogják tusolni azt a botrányt, amely tucatnyi antifasiszta aktivista folytatólagosan elkövetett megkínzása jelentett az athéni központi rendőprefektúra sötét földalatti celláiban.
Aligha volt bárki is, aki előre látta volna (no jó, volt ilyen), hogy a kormány miniszterelnök-helyettese, a szocialista Venizélos, tudatosa elszabotálja a vizsgálatot az ország legnagyobb adócsalói ügyében – noha még egy lista is a kezében volt róluk, melyet Christine Lagarde adott át neki.
Aligha volt bárki is, aki előre látta volna, hogy a belügyminiszter egyik napról a másikra, minden előzetes egyeztetés nélkül, egy egyszerű miniszteri rendelet révén bezárja a közszolgálat televíziót és rádiót (három TV-csatornát és nyolc rádió-állomást).
És végül, aligha volt bárki is, aki előre tudta volna (noha mindenki igen tájékozott lehetett a 2010-2011-es hatalmas véres tüntetések óta), hogy a rendőrség minden parlament előtti tüntetést szisztematikusan fog könnygáz segítségével szétkergetni. Hogy a nagy tüntetések idején, ebből a gázból, mejnek a »szavatossági ideje« egyébként évtizedek óta lejárt, naponta több tonna fog elfogyni.
Rizst a görög népnek
Tegyük fel tehát, hogy ez a rémséges kép, mely egyébként távolról sem egyedi azokban az országokban, melyet a pénzügyi szektor éppen »megment«, Ön előtt eddig tökéletesen ismeretlen maradt. De most? Most, amikor már Ön is tud mindenrről? Mit tesz a rendőrség, a Biztonsági Tanács, a NATO? És Bernard Henri-Lévy (1)?
Bombázza a görög rezsimet, a jó életbe! Bombázzon le minket, Elnök úr, végezze be a munkát! Vágja az arcunkba az Ön megváltó erkölcsösségét és a humanista TNT-jét! Dobja ránk a hatalmas bombáit, küldje ránk a Rafale-okat és a Mirage-okat, a valódi politikai erő és akarat ezen örök gyilkos pótlékait!”