„Lehet azonban, hogy néhány év elteltével másként fogjuk látni a dolgot. Hálával tartozunk majd a bírónak, kit nem csak szakmai kvalitásai emelnek kollégái fölé, hiszen bíró legyen a talpán, aki a sok álviccpárt közül kiszűri a valóban komolytalanokat, hanem aki akaratán kívül nagy jót is tett az országgal.
Akkor már tudni fogjuk, hogy a végzés kihirdetését követően a megtévesztésen és névvalótlanságon felháborodott nép az utcára vonult, kukákat rúgtak fel, és hetek alatt országos nemzeti névvalódisági mozgalom bontakozott ki. Több nagyvárosban is sok ezres tömeg követelte, hogy tiltsák be a megtévesztő nevű pártokat. Baranyában pártneveket égettek. Somogy megye kikiáltotta a függetlenséget.
A megrettent bíróság végül kénytelen volt engedni a felheccelt tömegnek, és sorra tiltotta be a megtévesztő nevűnek bélyegzett pártokat. Az egyik igazából nem is volt független, a másik nem is volt demokrata, a harmadik meg kalóz. Az elégedetlenség élére álló IV. Béla Utáljuk A Melegeket De Komolyabb Pártokat Akarunk Mozgalom és a Radikális Névvalóság Front közt is folyamatos volt a konfliktus, vélhetően a kommunikációs problémákból is kifolyólag, lévén hogy előbbi csak a rovásírást fogadta el hivatalos nyelvként.”