Saját lábon

„A bankok változatlanul tartják magukat ahhoz a ma már vélhetőleg minden alapot nélkülöző feltevéshez, miszerint a forintban folyósított devizahitelek mögött részükről valóságos deviza hitelfelvétel áll. Ebből viszont az is kiderül, hogy ugyan saját lábra álltunk, de folyamatosan jelen vannak és harcra készek azok az erők, amelyek nemcsak általában a harcra, de akár »saját lábunk« amputálására is készek, ha a helyzet úgy hozná.

Kétségtelen tény tehát, hogy Orbán Viktor teljesen megalapozottan használta a forradalom és szabadságharc kifejezést a 2010-es választások kampányában, de utána is, mint a saját lábra állás döntő fontosságú eszközét. Ám az már akkoriban is világosan látszott, hogy a saját lábra állásunk feltételeinek megteremtése beláthatatlan méretű áldozatokat igényel az egész magyar társadalomtól. Az a háborús állapot tehát, amely köztünk és a globális pénzhatalmi rendszer között jött létre, elkerülhetetlen volt ugyan, ám most a ciklus végéhez közeledve elkerülhetetlen a pontos számvetés is.

Egy őszinte és komplex költség-haszon elemzéssel talán közelebb kerülnénk annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy vajon megérte-e vállalni az áldozatokat a saját lábra állásunk eddig elért szintjéért. Persze ne kergessünk illúziókat, alig több mint fél évvel az újabb sorsdöntő választások előtt a kommunikációs szempon­tok mindent felülírnak, és az elemzések szelektív módon mindig az elemző számára kedvezőnek tartott mozzanatokra összpontosítanak. A helyzet drámaisága azonban megköveteli a tisztánlátást. Már csak azért is, mert bárki nyeri meg a jövő évi választásokat, a nemzet saját lábra állásának kérdése azt követően legalább annyira megkerülhetetlen kérdés marad, mint amennyire már az ma is.”