Egy-két bolond újságíró mindenhol van

„A kormány minden kritikus cikket a Nagy Nemzetközi Baloldali Médiaösszeesküvés részének tart, jöjjön Németországból, Nagy Britanniából, Svájcból, vagy éppen az Egyesült Államokból…

Ez nem igaz. Már csak azért is, mert egyáltalán nem csak negatív cikkek születnek rólunk, csak ebből gyakrabban lesz hír, és nagyobb a visszhangja. A cikkek nagy része semleges, és egy kis része pozitív, de ez természetes, más országokról is kevés ilyen jelenik meg, az nem hír, ha valahol normálisan működnek a dolgok.

A Facebook oldalát nézve csak úgy sorjáznak a hozsannázó cikkek Magyarországról.

Azért nem csak azok. Legutóbb például a Liberation cikkéről írtam, mert szerintem elképesztő írást jelentettek meg a Szigetről: van egy bizonyos Tamara, aki szerint az, hogy a Sziget idei plakátján a vörös szín dominál, az »Orbáni elnyomás« jele. Legalább a Sziget sajtósa is megszólal, és persze elmondja, hogy az egész hülyeség. De azért az ilyen írások igenis megérdemlik, hogy pellengérre állítsuk őket, és, hogy legalább egy levelet írjak a szerkesztőségnek, hogy szerintem ez problémás. Mindezt persze nagyon udvariasan, ékes franciasággal. Bízunk benne, hogy lesz valami hatása, mert egy-két bolond újságíró mindenhol van, de a szerkesztők azért – még ha az értékrendjük eltér is a miénktől – remélhetőleg kiszűrik az ilyen badarságokat. Ez az újságírás paródiája, amin még mulatnék is, ha nem okozna kárt. Nem véletlen, hogy legutóbb külön kiemeltem, hogy a Financial Times munkatársa úgy írt a kormányról, hogy legalább meg is kérdezett minket, mert sajnos nem jellemző.

Én is ismerek külföldi tudósítókat, akik arra panaszkodnak, hogy hiába fordulnak egy-egy minisztériumhoz például, elhajtják őket, nem válaszolnak. Így nehéz…

Valóban voltak ezzel problémák, de remélem, hogy mostanra már javult a helyzet, talán az én működésemnek köszönhetően is. Aki hozzám fordul, az egy napon belül választ kap a kérdéseire.”