Áldozat a győzelemért

„A belföldi közjogi viták korszaka tehát messze nem ért véget és arra sem alkalmas az ötödik módosítás, hogy a nemzetközi vitáinkat nyugvópontra juttassa. Önmagában is érdekes az indokolás, amely a kormányt úgy állítja be, mint amely a nemzet érdekében enged a külföldi nyomásnak, hiszen a módosítás azért születik meg, hogy »egyes alkotmányos kérdések a továbbiakban ne szolgálhassanak ürügyként Magyarország elleni támadásokhoz«. Ez tulajdonképpen nem más, mint Orbán Viktor június 14-i rádióinterjújának a »lefordítása«. Ebben a miniszterelnök egyenesen hatalommal való visszaéléssel vádolja meg az EU-t, és bár tartalmilag indokolatlannak nevezi az uniós álláspontot, de azt szerinte fogcsikorgatva végre kell hajtani.

Első ránézésre az Alaptörvény újabb farigcsálása rendezni látszik két komoly kérdést. Egyrészt kiveszi azt a szabályt az Alaptörvényből, amely szerint új adót lehet kivetni akkor, ha a bíróság (pl. AB, az Európai Unió Bírósága) döntéséből a központi költségvetésben be nem tervezett fizetési kötelezettség fakad. Valójában azonban szinte semmi sem változik, pontosabban, történik egy szokásos optikai tuning, kikerül a bíróságokra való direkt utalás és a rendelkezés átkerül a gazdasági stabilitásról szóló törvénybe. Másrészről ugyan hatályon kívül helyezik az Országos Bírósági Hivatal elnökének az eljáró bíróság kijelölésére vonatkozó jogát, de az alkotmányozó itt sem rejti véka alá, hogy mindezt »kényszer« alatt és jobb belátása ellenére teszi, hiszen arra az - egyébként teljesen megalapozatlan és nem részletezett - adatra hivatkozik, hogy e lehetőségnek a megszüntetése a magyar adófizetőknek az elkövetkező 5 évben legalább 6 milliárd forintjába fog kerülni.

Az ötödik módosítás tehát nem több puszta miniszterelnöki trükknél, amely azt a taktikai megfontolást követi, hogy a Velencei Bizottság értékelése és a Tavares-jelentés formálódása közepette a kormány némi muníciót gyűjtsön a júliusi EP-vitára. Az igazán szomorú az, hogy ez a stratégia akár még eredményes is lehet, hiszen Orbán Viktor és kormánya állandóan »felső fokban« gondolkodik, mindig a falnál kezdi a politikát, ahonnan van hová visszavonulnia. Esetünkben tehát az Alaptörvény méregfogát nem húzta ki a fent említett két rendelkezés, pusztán a miniszterelnöki kommunikáció áldozott be két területet a végső győzelemért.”