Szabadság etűdök

„Akárki akármit gondol, nincs olyan értékrendi vagy ideológiai platform, amelyről sikeresen és koherensen volna védhető a homoszexuális párok házassága állami elismerésének tiltása. Minden egyes érv végső soron körben forgóvá válik azzal, hogy csak az adott értékrendben tud kivívni érvényességet, tehát ha valaki pl. az intézményes keresztény álláspontot vallja (amely azonban, fontos, nem Krisztus és a szeretetparancsolatok álláspontja), akkor csak egy »keresztény államban« tudná az álláspontját koherensen elismertetni, egy, az állam és az egyházak elválasztásán alapuló semleges államban nem. (...)

Szóval, amíg a homoszexuális párok házassága nem okoz igazolható károkat az ezzel egyet nem értőknek (figyelem, nem tekinthető kárnak az utóbbiak frusztrációja, mert ilyen erővel a tolerancia kényszere is betiltható lenne!), addig a tiltakozóknak tűrniük kell. Mint ahogy tűr mindenki minden nap – más ügyekben. Ettől felnőtt és nem paternalista egy társadalom: nem lehet államapucihoz szaladgálni mindennel, ami Tibikének, Ibikének, vagy az érsek úrnak nem tetszik. Ahogy az amerikai LB fogalmaz, senkit sem lehet »méltóságában és személy voltában sérteni, akit az államok törvényei (amúgy) védenek«. Hozzáteszem, a korlátozó törvényt még az elvileg liberális Bill Clinton írta alá. A világrend azonban azóta még világosabbá vált, és bíztatok mindenkit, nem ez fenyegeti a legjobban Magyarországot... A fenyegetést belül kell keresni, mindig az aktuális kormánykörökben.”