„Nekem a nénik tetszettek a legjobban. Szépen ültek, decensen, ahogyan kell. Meg az is igen szignifikánsra sikeredett, hogy Soltész Miklós államtitkár házi sütemény nélkül is rohamosan közelít Selmeczi Gabriella morális mélységeihez.
Azért megjegyzem, van még mit tanulnia: az a halfej-dobálás egy kicsit durva volt.
Erről szerettem volna írni, de most másról kell. Nagyobb horderejű sikereink is vannak ugyanis, minthogy néhány eltévedt néni jól érezte magát a párválasztón. Komolyabb nagyságrendek, mondjuk úgy, az elmúlt három év.
Azt mondják, hogy rosszabbul élünk, mint három éve, de én ezt nem akarom elhinni. Miért is hinném, mi a jó nekem abban, ha elhiszem, hogy kevesebb jut mindenre, mint három évvel ezelőtt.
Inkább megpróbálom azt hinni, hogy most sokkal jobb nekem, mint amilyen akkor volt, amikor még sokkal rosszabb volt. Sikerülni fog, mert csak akarni kell. Bármikor képes vagyok becsapni magamat, és még felállva tapsolok is hozzá.”