„Ám végül mégis meg kellett állapítanom, hogy a jórészt a múlt század első felében keletkezett műdalok mondanivalója szinte semmiben nem különbözik a második felétől máig termelő popipar üzeneteitől. (A két világháború között 20 ezer nóta született. Egy telefonos hirdetésben olvastam, hogy ha előfizetek, 18000 millió popszámot tölthetek le - ez el is vette a kedvemet, mint a svéd gyerekét a bélyeggyűjtéstől az, hogy egy kilót kapott az apjától.
Azt is ki kell mondani, hogy sajnos csak az üzenetek dolgában nagy a hasonlóság - mit lehet még dalolni a szerelemről meg az elmúlásról? -, mert az meg kell állapítani, hogy a magyar nóták előadói magasan képzett zenészek, és ugyanez vonatkozik a zeneszerzőkre is. A popvilág elképesztően hitvány egysíkúságában tulajdonképpen csak nyerő ötlet lehetett egy eszköztelen, a szokásosnál poétikusabbnak tűnő népieskedő műdal.”