1968 újratöltve: mi zajlik Párizsban?

"Jobb- és baloldalon is egyre többen »fordított 1968-ról« beszélnek." Tudom: Franciaországban is élnek normális, sőt kiváló férfiak, nők. Kár, hogy mi itt Magyarorzágon ennek mindig az ellenkezőjét tapasztaltuk, szenvedtük, szenvedjük. Amíg mi, magyarok, határon belül és kívül nem nyerünk igazságot, keresztényként sem tudok aggódni értük. Ez van.

„Egy fordított '68 egy új egyensúly keresése az egyén és a közösség között, egy kísérlet arra, hogy a haladáshoz fűződő viszonyunkat másként is értelmezzük, mint az egyéni szabadságjogok végnélküli fejlesztését." Pár napja ugyenerre jutottam egy kommentben, igaz akkor az apropó a díjnyertes leszbi film volt. Feltettem én is a kérdést, miért jutott zsákutcába Európában az egykor annyi pozitív történelmi értéket, változást hozó liberális tradíció? Arra jutottam, hogy miután a liberalizmus elvégezte történelmi küldetését, éskialakultak az autokráciák helyett ma ismert európai demokráciák jogi-társadalmi modelljei, nem talált magának társadalmilag érvényes feladatot, ezért az öncélú feladatkeresés végül elvezetett a marginális érdekek és értékek társadalomra erőltetéséhez. Mert kell lenni egy szilárd határvonalnak, a másság megtűrése, elviselése és tolerálása (ami egy demokratikus társadalomban nyilván követelmény) és a pozitív diszkrimináció és értékegyenlősítés, relativizálás között. Ha ez a határ elmosódik, átlépünk rajta, akkor onnantól nincs támogatott pozitív érték, hanem a normalitás és az abnormalitás közé egyenlőségjel kerül. Onnantól nincsenek korokon, generációkon átívelő lelki, morális iránytűk, eligazodási pontok. Franciaországban óriási felháborodás és tiltakozás kíséri a melegházasságok és örökbefogadás legalizálását, ami az jelenti hogy még ott is megmaradtak a normális társadalomról alkotott közfelfogás alapjai, de a baloldal gátlástalan szavazatéhsége oltárán feláldozta a korábbi tabukat. A baloldali ideológia ugyanis szintén zsákutcába jutott, érvényes mondanivaló nélkül maradt, így most két kényszermozgásos politikai szféra csinál bolondot komplett országokból. Azt is írtam, szerencsére Kelet-Európa – talán a 40 év kommunizmus felszíne alatt, miatt és ellenére mégis fennmaradt hagyományos világfelfogása most, amikor Nyugat Európa a saját fegyverébe dől, nekünk előny marad. Mert ha történetesen majd Lengyelországban engedélyezik a melegházasságot és örökbefogadást, akkor lesz itt az ideje csomagolni, és Európát a sorsára hagyni. Erre szerencsére egy darabig nem látok esélyt. :-) Most egyre inkább érzem, hogy nem lehet véletlen hogy egyre többen jutnak egymástól függetlenül erre a következtetésre. A svédországi események, a gazdasági válság tanulságai, a francia fejlemények mind arra mutatnak, hogy Európa konzervatív fordulat előtt áll. Mert ha nem lesz ilyen, nincs más alternatíva, csak Európa bukása.

Hihetetlen, hogy Ablonczy Bálint is úgy próbálja beállítani az eseményeket, mintha itt a jók és a rosszak nagy harcáról lenne szó: "A nemzeti zászlóval vonuló családok, a francia nemzeti büszkeségnek számító, még Napóleontól származó Code Civilt lengető tüntetők..." Ugyanakkor szemérmesen hallgat arról, hogy az azonos neműek házassága ellen felvonulók között szélsőjobbos csőcselék voltak, akiknek a vandál pusztítása miatt vált többször is szükségessé a rendőrség fellépése. Az indulatoktól túlfűtött randalírozását ne tekintsük már a véleménynyílvánítás elfogadható módjának! A Katolikus Egyház, a legnagyobb francia konzervatív párt, az UMP és a hívő emberek sokezernyi tömege járatta le magát azzal, hogy szélsőjobbos bajkeverőkkel együtt mutatkoztak és tüntettek! Erről már egy hónapja írtam egy posztot a Kaleidoscope blogon: http://kaleidoscope.blog.hu/2013/04/23/konkoly_a_buza_kozott

nem tudom ki mondta, hol, mikor, minek kapcsán, de a lényeg valami ilyesmi volt: mit várjunk egy olyan néptől, amelyik taxival megy a frontra ? - eképpen utalva az első vh-ra nos, ezen a szemüvegen át is lehet értelmezni a fransziákat :) amúgy minden generáció megpróbálja az előző vélt v. valós hibáit korrigálni, vagy eszmeiségét megtagadni eltökélt szándékkal vagy csak puszta szórakozásból nincsen ebben semmi meglepő