„A rendőrségnek feladata volt (lett volna) a tévészékház megvédése az illetéktelen behatolókkal szemben. Jogállamban az erőszakos cselekményeket elkövető ostromlókat is elítélik, de nemcsak őket, hanem azokat a rendőri vezetőket is, akik megtámadott beosztottjaikat magukra hagyják, nem küldenek számukra erősítést, felmentő erőket. Nehéz jogállami eljárásnak minősíteni, hogy a tévészékház ostroma után hiába álltak rendelkezésre videofelvételek, hazudozó rendőrök, nyilvánvalóan hamis tanúvallomásai nyomán ítéltek el teljesen ártatlan tüntetőket. Nehéz jogállami eljárásnak minősíteni, hogy a tüntetések idején a rendőrök találomra szedtek össze fiatalokat az utcán, kegyetlenül megalázták és megkínozták, majd légből kapott vádakkal futószalagon küldték bíróságra őket, ahol gyorsított eljárással ítélkeztek fölöttük.
Nehéz jogállami eljárásnak nevezni, hogy azonosító nélküli, tehát nem számon kérhető rendőrök meg nem engedett eszközöket is használva vakítottak meg, más, maradandó sérülést okozva vertek véresre, gyötörtek eszméletlenre ártatlan embereket. Nehéz jogállami eljárásnak nevezni, hogy a nemzeti ünnepen megemlékező békés tömeget lovasrohammal tiporták le. Az ellenzék szerint akik ezeket a parancsokat kiadták, ezeket a hatósági megnyilvánulásokat ösztönözték, támogatták a jogállamot, építették, erősítették, tették élhetőbbé.”