Arccal az EU felé!

„Miért is lenne fontos, hogy hazánk számára végleg pozitív határozat szülessen? Egyfelől a magyar fejlesztéspolitika kilencven százaléka európai uniós forrásokra épül: a 2014 és 2020 közötti EU-büdzséből a hazánkra jutó vissza nem térítendő támogatás összege akkora, mint például az összes ázsiai országba irányuló teljes magyar export. Másfelől, ha megszüntetik Magyarország ellen a túlzottdeficit-eljárást, az idén kikerülhetünk az Európai Bizottság figyelmének fókuszából. Vagyis gazdasági és politikai érdekből is jobb lenne nekünk, ha ezentúl az előnyök feltételéről, a közösségi normák betartásáról és az uniós források hasznos elköltéséről szólnának Brüsszel és Budapest hírei.

De az alacsony államháztartási hiány még nem gyógyír a recesszióra. Ahhoz pedig, hogy fejlődjünk: növekedni kell. A gazdasági bővüléshez pedig bankhitel szükséges: 2008 óta harminc százalékkal csökkent a vállalatok finanszírozási kerete a pénzintézetek oldaláról. Bár elismerésre méltó, hogy a Magyar Nemzeti Bank új vezetősége konzervatív módon, mérsékelt kockázattal igyekszik a vállalkozásokat jobb helyzetbe hozni, a lényeg, mármint az, hogy a kereskedelmi bankokon keresztül átcsatornázott jegybanki pénzek (adófizetői forrásokról beszélünk) miként is hasznosulnak, csak a következő hónapokban dől el. Itt is az EU felé illik tekinteni, miután bankjaink nyugat-európai tulajdonban vannak.

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a nemzetközi folyamatoktól az exportorientált magyar gazdaság nem tudja függetleníteni magát, közép- és hosszabb távon folytatni kellene a felzárkózást a régiónkhoz, az európai gazdasághoz.”