„Ezt a félmilliót viszonylag könnyű leírni, még ha be is hozza József Attila másfél millió kitántorgóját, de azért nyugalom, az mégiscsak sokkal több, háromszor ennyi. Főként, hogy valójában inkább kétmillió volt az a másfél – igaz, úgy harminc év alatt jött össze. A legnagyobb rész a századforduló utáni tíz évben indult neki a világnak. Megrendítő veszteség, de időarányosan annyian, mint most, még akkor sem mentek el.
»Szíve szorult, rezgett a lába, acsargó habon tovatűnt« – nem volt könnyű elhatározás ez akkor sem. És hozzá kell tennünk azt is, hogy az akkori kétmilliónak csak a negyede volt magyar anyanyelvű, nemzetiségű, a többség az ország akkori peremterületeiről vágott neki – elsősorban – Amerikának.
Az ötszázezres magyar kivonulás tehát most is megvan. Pillanatok alatt. Most is, akkor is a legaktívabbak mennek. A harminc év alattiak. A többség azzal, hogy majd visszajön. De nem szoktak. Viszont nem fogyasztanak itthon már se gázt, se áramot. Ahonnan elmentek, ott a rezsi csökken. Több mint tíz százalékkal. Érdemes aláírni: a kormány betartja ígéretét.”