„A hangadók egyelőre inkább csak temetik az Indexet, mert úgy gondolják, alapemberek távoztak. Hogyan lehet ezt a képet megváltoztatni?
Azt azért nem látom, hogy bárki is temetne. Ez nem egy reális kép, egy napi 5-600 ezer olvasót elérő és kiszolgáló hírportál vagyunk, nehéz is lenne bármit temetni. De azt is túlzás lenne hinni, hogy valódi hangadókról, széles körben terjedő véleményről lenne szó: nem hiszem, hogy van ember, aki komolyan gondolhatja, hogy az elmúlt években bármiféle nyomás érezhető volt az Indexen, amit éppen ezért szokás időről időre jobbról is meg balról is ekézni.
Ha egy szerkesztőségből elmegy tíz ember, akik közül többen alapembernek számítanak, ráadásul már korábban is távoztak ilyen fontosságú emberek, akkor ezt nehéz másként értelmezni. Nyilván sokan gondolják azt és talán joggal, hogy az Index már nem lesz a régi.
Néhány, nem is igazán olvasott blogon megjelent írás hangulatából azért kár lenne általánosítani, persze ezek is elérnek a szerkesztőséghez, és emiatt ez belül kezelendő probléma, de azért ez maximum egy nagyon szűk kör véleménye. Volt idő, amikor Tóta W. Árpáddal azonosították az Indexet, aztán meg mással. Nagyon sok, a brandhez szorosan kötödő, azt építő tartalmunk van most is, a Comment:com-tól a Képviselő Funkyn át a még fiatal Napi Rajzig. Látni kell azt is, hogy a megújúlás minden szervezetnek jót is tesz, persze az nem biztos, hogy jó, ha ez ilyen sebességgel történik. És az Indexben bőven van folytonosság is: azok közül, akik most elmennek, ketten-hárman voltak ott már akkor, amikor én kilenc évvel ezelőtt elkezdtem a szerkesztőségben dolgozni, a maradók között 7-8 ilyen ember is van. Egyébként másfél évvel ezelőtt, amikor Uj Péter elment, ugyanez történt. Rossz volt a sajtónk, ha úgy tetszik, temették az Indexet, mindenki rosszkedvű volt. Aztán a csapat megrázta magát, bizonyos szempontból felszabadult. Nagyon jó volt az újság, mint ahogy most is nagyon jó. A távozások sok kreatívenergiát is felszabadítanak azokban, akik maradtak, dolgozik bennünk az, akár a negatív véleményeket is hallva, hogy bizonyítsunk.
Lehet itt a jelzőket ragozni, de azért ez egy óriási feladat, kihívás, ami elől nem lehet elugrani, mert nem minden nap találja meg ilyen feladat az embert. És én nagyon komolyan gondolom, hogy az Index ma a legjobb újság, és azt is, hogy ez a helyzet nem is fog megváltozni. Rengeteg olyan ember maradt a csapatban, akikkel szoros a kapcsolatom, és akikkel nagyon jó együtt dolgozni. Hogy miért nem mentem? Majdnem annyi embert hívtak még, mint ahányan végül elmentek. Szerintem mindenki egy picit másért ment el, vagy maradt. Az is igaz ugyanakkor, hogy én nem látom egyelőre eléggé kiforrottnak azt a koncepciót, amivel Uj Péter oldala indul. Mindenki személyes döntést hozott, én abban láttam a jövőmet, hogy maradok. Én kilenc éve vagyok az Indexnél és közben többször változott a munkaköröm. Bár nem feltétlenül gondoltam volna, hogy ilyen sokáig dolgozom majd egy munkahelyen, de azt érzem, hogy bőven van még előttem feladat. Miközben persze tudom, hogy akik mentek, azok is nagyon szeretettek az Indexnél dolgozni.”