Vallás és demokrácia: a hit nem magánügy!

„Igazából a két rutinszerűen kiadott politikus közleménye nem érné meg, hogy kommentáljuk, ám abban régi, jó kommunista toposzok tűnnek fel. Lehet, hogy a szocdem gondolat kapitalizálódott, igazi marxisták már alig vannak, de azért biztos jólesik a balos politikusoknak időnként elővenni valami régi, pár ember számára még kedves fordulatot a gyerekkori tankönyvekből, hisz erre van szükség a mentálhigiénéhez – meg a kampányhoz.

Mindenekelőtt emlékeztetnénk arra, amiről már írtunk: Görögországban, Nagy-Britanniában, Dániában, Norvégiában, Finnországban és Izlandon államegyházi státust élvez valamely felekezet, és Svédország is csak 2000-ben szüntette meg a Svéd Lutheránus Egyház hivatalos államegyházi helyzetét. Lichtensteinben, Monacóban és Máltán a római katolikus egyház az államegyház. Az olasz, az andorrai, a lengyel és a spanyol alkotmány pedig speciálisan kiemelt helyzetet biztosít katolikus egyháznak. Akkor ezek most a sötét középkorban leledző, nemeurópai országok?

A progresszívek mindenképp szeretnék elhitetni, hogy a hit magánügy, és nincs helye a politikában. Nos, ez nem igaz. A hit világnézet, és ugyanannyi helye van a politikában, mint a liberális vagy szocialista, vagy akármilyen más világnézeteknek. Ha a hit magánügy, akkor az ateizmus, a liberalizmus vagy épp a szocializmus is magánügy.

A »hit magánügy« gondolata arra épül, hogy sokféle vallás van, ezért vallásra nem lehet országot, alkotmányt, egyebet alapozni. Ez így azonban reduktív nézet. Mindenekelőtt: nem a progresszívek fogják megmondani, hogy mi magánügy és mi nem. Ha a vallásos emberek úgy gondolják, hogy a vallás közügy, akkor az közügy. Másrészt teljesen fals nézet az, hogy van az »objektív« progresszivizmus, és vannak a szubjektív vallások. A progresszivizmus is szubjektív. Ha száz buddhista fogja magát és kivonul a senkiföldjére, hogy alapítson egy buddhista teokráciát, akkor az az ország teljesen demokratikus (és konszenzusos) alapon lesz teokrácia. Milyen alapon zárja ki Gyurcsány Ferenc a demokráciából a vallásos emberek világnézetét? Hogy érezzék magukénak a vallásos emberek a demokráciát, jogállamot, akármit, ha a szerintük a közösség számára, a közjó számára pozitív üzenetet hordozó világnézetüket nem képviselhetik? Ugyanolyan joguk van erre, mint bárki másnak.”