„A meghallgatást vezető amerikai szenátor gratulált Szájernek az elmondottakhoz, és megköszönte az együttműködést. Arcán látszott, hogy számtalan új információval gazdagodott, és meglepte a Fidesz küldötteinek felkészültsége, elismerve, hogy amikor konkrétumokra terelődik a szó, akkor már nem lehet fogást találni a kormányzaton. És ez a lényeg; a sajtószabadság megszűnése, a fékek és ellensúlyok rendszerének felborítása, a jogállam megszűnése, rasszizmus és antiszemitizmus, mind-mind csak általános lózung, jól hangzik egy szónok szájából, mert tüntetni mi más ellen lehet igazából, mint ezek ellen.
Az azonban, hogy egy demokráciában ez a legfőbb kampánytéma, csak a mondanivaló és a kompetencia teljes hiányát jelenti. Mégis mit mondana Bajnai Gordon a gazdasági helyzetről? Újra felajánlaná feltétel nélküli alázatát az IMF-nek, mint 2009-ben, eladósítva az országot? A diktatúrázás nevetséges konkrétumok nélkül.
A mondanivaló nélküli diktatúrázás csak frusztrációt és agressziót szül. A tolerancia jegyében naponta megkapjuk – politológusok és újságírók szájából is akár –, hogy a békemenet résztvevői birkák, politikai öntudat nélküli bólogató jánosok. Ha pedig bármelyik ellenzéki oldal internetes felületén az ember megkérdőjelezi az ottani többségi véleményt, azonnal »Fidesz-bérencnek« vagy »trollnak« titulálják, szerencsés esetben pedig csak letiltják onnan. Elvitatják a velük nem egyező vélemények létjogosultságát, mert ugye, aki nem ért egyet a »demokratákkal«, az nem is demokrata.
Tény viszont, hogy az antiszemitizmus és a rasszizmus újkori virágzásnak kezdete a második Gyurcsány-kormány és a Bajnai-kabinet áldásos tevékenységének tudható be. A Tárki adatai szerint 2006 áprilisában, a választások előtt a MIÉP–Jobbik két százalékon állt. Számításba kell vennünk, hogy a válság – elsősorban a szegénység növekedése, a munkahelyek megszűnésétől való félelem – lehetőséget ad a szélsőséges pártok előtérbe kerülésére, mégis hatalmas a különbség a 2010-es választásokhoz képest. Ekkor a párt 47 képviselői mandátummal, több mint tizenkét százalékos támogatottsággal került be a törvényhozásba.”