A foci, a szocik, a Bartók-örökös és a nemzeti önérzet

„Itt mindenki utólag lesz okos és bátor. Érdekes módon az MSZP-film ügye már elérte a közszolgálati és kereskedelmi televíziók ingerküszöbét is, noha arról még mindig nem bírtak beszámolni, hogy az ország egyik legbefolyásosabb emberét korábban garázdaság miatt figyelmeztették. Esetleg annak következménye is lenne, néhány ideges telefon föntről, egy-két váratlan bírság ugyanonnan. (...)

Népünk egy kihalófélben lévő, debilizált arisztokratacsaládhoz hasonlatos, mely vagyonát és méltóságát már régen elkártyázta, de tagjai az őseikkel büszkülnek, és megvetnek mindenkit, kinek ereiben nem kékvér csörgedez. A vasárnapi ebédnél visszamenőleg megnyerik az összes háborút, s hogy a külvilág ezt nem ismeri el, az a külvilág hibája, illetve elármánykodták előlük a sikert és a gazdagságot, de szent ereklyéikre esküsznek, hogy egy nap csak úgy magától az egész família ismét a régi dicsőség fényében fog fürdeni.

Magyarország ma – hirdeti az MSZP filmje (melyről Tokfalvi mindent elmondott, amit lehetett), ám az nem derül ki belőle, hogy Magyarország milyen, mik a bajai, hogyan lehet a nehézségekkel szembenézni, milyen jövő állhat előttünk. Az alkotás ugyanarra az életérzésre és tespedtségre alapít, mint minden más ebben az országban: válts kormányt – üzeni – és egyből bevarrod ballal a pipába, vagy virtuóz módon kezdesz komponálni. Ötletből, valóságismeretből, kreativitásból, tettrekészségből ennyire futja.

Kis pénz, kis foci.”