„Sokan tudják, hogy Gyöngyösön születtem, azon belül is az úgynevezett Felsőváros részen. Ezt a kertváros részt mára főképp idős emberek lakják. Tisztességes magyar nyugdíjasok, akik felnevelték a gyerekeiket, végigdolgozták az életüket, és most a kis házukban, kertjükben szeretnének biztonságban élni. Ahogyan például az én szüleim is. Fontos még tudni, hogy a Petőfi utca az egyik határa ennek a területnek, amelynek a másik oldalán viszont ott van a hírhedt Duránda.
Az utóbbi időben elszaporodtak a betörések, lopások ezen az eddig békés városrészben is. A játszóteret, amelyen én a fél gyermekkoromat töltöttem, mára teljesen lepusztították, harcikutyák viadalainak ad otthont és lótrágyával van tele. A betörők egyre gátlástalanabbak, már kora este rabolnak, csoda, hogy még nem történt tragédia. Ez persze nagyon sok településen van így, de itt most megelégelték a helyiek a várakozást. Tegnap a felsővárosi általános iskolában lakógyűlést tartottak, amelyen nagyon sokan megjelentek hála Istennek. Én is elmentem. A polgármester úr betegség miatt nem tudott eljönni, levelet írt és a felesége képviselte, a rendőrkapitány politikai rendezvénynek ítélte meg a gyűlést, ezért nem jött el. Ott volt viszont a polgárőrség és a közterület-felügyelet képviselője. És több mint száz helybeli és egyre inkább rettegő ember.
A parázs vitákkal és szomorú tapasztalatok elmesélésével teli fórumon az ott lévő emberek megállapodtak, hogy jobban oda fognak figyelni egymásra, telefonos riadóláncot fognak létrehozni, amelynek a SZEM (Szomszédok Egymásért Mozgalom) nevet adják majd. Környékbeli fiatalokból pedig éjjeli sétacsoportokat hoznak létre a betörők elrettentésére. Természetesen mindent törvényes keretek között, a hatóságokkal együttműködve, de nem várva a sült galambra. Senki nem azt kereste végre, hogy ki a hibás, a rendőrség, a vezetés vagy valaki más, hanem azt, hogy mit tud ő tenni. Erre a szemléletváltozásra van szükség mindenütt. Ne várjunk másra, tegyünk magunk!
Mivel szüleim is ebben a városrészben laknak, mind anyagilag segíteni fogom a kezdeményezést, mind pedig a személyes jelenlétemmel egy-egy éjszakai séta során. Elég volt a rettegésből! A Felsőváros nem tűr tovább!”
