„Szempontok józanul gondolkodni képeseknek:
1. Az Unió költségeit viselő országok maguk is hiánnyal küzdenek, ezért kiadásaikat mindenütt csökkentik. Érthető, hogy az Unióba való befizetéseiket sem hajlandók növelni. Ez nem Magyarország hibája.
2. A kohéziót elősegítő támogatások egy jelentős részét éveken át nem használták fel az érintett országok. Nehéz pénzt szerezni oda, ahová ezek szerint nem kell. Ebben a fel nem használásban hibás az európai bürokrácia is, de a tagállamok közötti jelentős eltérések mutatják, sok múlik rajtuk is. Magyarország Bajnai vezetésével 2007 és 2010 között mintegy 7 milliárd eurót nem hívott le a rendelkezésre álló keretből. Aligha véletlen, hogy amikor az új szabályokat kialakította a Bizottság, éppen 7 milliárddal jutott kevesebb nekünk.
3. A végeredmény kialakításában a döntő pillanat a keretterveket jóváhagyó csúcsértekezlet. Ezt a 2007-13 közötti időre 2005 decemberében tartották, és nagy sikernek könyvelték el, hogy Gyurcsány Ferenc kiharcolt 200 millió eurót a közép-magyarországi régió javára. Most, 2013 februárjában Orbán Viktor a tervekhez képest 2250 millió eurót tudott megszerezni, tizenegyszer többet, mint elődje. A különféle elszámolási szabályok pedig mintegy öt milliárd euróval hozzák az országot jobb helyzetbe, tehát ledolgoztuk a veszteséget. Mindezt úgy, hogy közben az egész költségvetés csökkent.
Tabajdiék, ha már szegények nem tudnak együtt örülni velünk, legalább hallgathattak volna. De forogjanak keserű levükben, ha ez jól esik nekik, mi pedig a sikeres munka örömével nézzünk előre. 2020-ig biztosítva van Magyarország számára a fejlesztésekre szolgáló forrás és megmaradt a gazdák támogatása is.”