„A színész a Magyar Narancsban arról vall, elképzelni sem bírta, »hogy még egyszer előfordulhat ebben a világban, amiről ő csak olvasott annak idején. Hogy a Kossuth téren egy fölemelő tüntetésen állnak az emberek, mert valaki tűrhetetlen módon elzsidózta magát a parlamentben, noha onnan negyven méterre épül az 1944–es Kossuth tér, épül a Horthy-rendszer«.
János, engedd meg nekünk, hogy azonosulva a te érzékeny mivoltoddal, magunk is megdöbbenjünk azon, ami itt zajlik. Mi több, megosszuk veled, hogy mi már jóval hamarabb elképedtünk, egészen pontosan amikor az általad körülírt szélsőjobboldali párt képviselője még sehol nem volt, de már oly sokan fasizmust kiáltottak az első narancsos ciklusra: és – valódi demokrataként – szinte mindenkire, aki abban bízott.”