Az izraeli miniszterelnök megköszönte Orbán Viktor meghívását
Orbán Viktor péntek reggel hívta meg Benjámin Netanjahut Magyarországra.
A Gyurcsány-hívek ebből már összeilleszthetik a kirakóst. Belső árulók, illojális rendőrtábornokok és Orbán-bérenc focihuligánok puccsa a Nemzet Első Demokratája ellen.
„Ennél nyilván csak az gyanúsabb, hogy Orbán »kinti programját megszakítva, másnap estére hazaérkezett.« (145. o) A Fidesz 2003 óta egy központilag vezetett tömörülés, ahol az »irányított pártdemokrácia« szellemében elnöki rendszer van. Másrészt viszont a 2006-os vereség után Orbán tekintélye megingott, maga Debreczeni is leírja, hogy bizalmatlanság volt a párton belül vele szemben, különösen Áder, Pokorni és Kósa részéről. Mennyire életszerű Orbán személyiségét, a kézi vezérlésre és az egyszemélyi döntésre való hajlamát ismerve, hogy a »nagy dobás« előtt elutazik, egyedül hagyva a morgolódó alvezéreit? (A Magyar Nemzetben először 2006 tavaszán Pokorni ellen, majd 2007 elején Áder rovására jelent meg dörgedelem.)
Mennyire életszagú egy összeesküvésnél, hogy 18-án este, amikor a zavargások kitörnek, a vezér még Brüsszelben (illetve úton) van, leghűbb embere, Navracsics Tibor frakcióvezető pedig bent reked az ugyebár általuk ostromolt tévészékházban, (lásd az ugyancsak az MTV-székházban tartózkodó Török Gábor politológus ostromkrónikáját) így ugyancsak nem cselekvőképes? Tehát épp a Fidesz két legfontosabb vezetője nincs a gáton. Továbbá a zavargások előestéjén, a szeptember 16-án az eseményekben kulcsszerepet játszó Toroczkai Lászlót Pozsonyban őrizetbe vették, s a 16-ról 17-re virradó éjszakát a rendőrségen volt kénytelen tölteni. Finoman szólva nem illik a teóriába, hogy a balhé egyik kulcsembere a hetek-hónapok óta szervezett államcsíny előtt külföldre utazik és lecsukatja magát.
Ám Debreceni agya tovább zakatol. »Noha 2004 szeptemberében az új kormányfő tette az ORFK élére, Bene nem számított a szocik emberének. Olyannyira nem, hogy még a Fidesz is támogatta kinevezését, ami (enyhén szólva) nem volt tipikusnak mondható.« (146. o.) De Bene helyettese, Szabadfi Árpád is gyanús. »Az egészségbiztosítási pénztárat felügyelő államtitkár, Selmeczi Gabriella kabinetfőnöke volt. Annak idején ő tett följelentést például Cser Ágnes, az OEP eltávolított vezetője (és mások) ellen. A botrány és az erőszakos tiltakozások előkészítői tehát olyan időpontban robbantották ki az eseményeket, amikor a magyar rendőrség fölött nem diszponált szakmailag kompetens parancsnok, aki meg diszponált, arról azt is tudni lehetett, hogy politikailag nem a kormány elkötelezettje.« (Uo.)
A Gyurcsány-hívek ebből már összeilleszthetik a kirakóst. Belső árulók, illojális rendőrtábornokok és Orbán-bérenc focihuligánok puccsa a Nemzet Első Demokratája ellen. A konteó rendőri vonala nem újdonság, de ennyi erővel a Debreczeni által fényesre nyalt Gergényi Péter is Fidesz-tégla lehet a Pintér Sándorral való üzleti kapcsolata és a Kastyják-ügyben játszott szerepe miatt. (1998 októberében »egy kiskunhalasi nagyvállalkozó, aki a Fidesz kampányát támogatta, azt híresztelte, hogy decemberben el fogják távolítani a kiskunhalasi rendőrkapitányt, dr. Kastyják Jánost, az ő személyes ellenségét, akihez rajta kívül minden érintett, főként az összes érdekelt polgármester ragaszkodott, és akit a bűnelkövetőkön és az említett nagyvállalkozón kívül mindenki meglehetősen kedvelt. Eljött a december, és a rendőrkapitányt valóban eltávolították.«)”