Kövér áldozata

„Ugyanakkor Kövér László, mivel pontosan tudja, hogy kiről beszél, »óvatos stílusra« inti magát, s úgy fogalmaz, hogy Sólyom László szemlátomást nehezen viseli köztársasági elnöki tisztségének elvesztését, de ez csak afféle házelnöki szurka-piszka. Az igazi mélyütésnek azt az állítást szánja, hogy alkotmánybírósági elnökként Sólyom volt az, aki úgy honosította meg a testület működését, hogy az a parlamentarizmus alapelveit felrúgva, »kvázi fellebbviteli fóruma« lett az Országgyűlésnek, miközben az alkotmánybírók a képviselőkkel és a kormány tagjaival ellentétben senkinek sem tartoznak elszámolással.

Álljon itt a pontos idézet: »És ezzel a helyzettel nemegyszer vissza is éltek, a láthatatlan alkotmány nevű istenség papjainak teokratikus hatalmát hozva létre a népszuverenitás felett«. Vajon mire gondolhat Kövér László? Az abortusz tilalmára? A halálbüntetés tilalmára? Vagy az ügynökökre vonatkozó alkotmánybírósági döntésre? Erre biztosan nem, hiszen éppen ő az, aki minden eszközzel akadályozza az ügynökakták teljes nyilvánosságát. Akkor mire?

Az igazi baj az, hogy valószínűleg semmire, inkább csak a düh formálja a szavakat, ami komoly jelzés a házelnök mentális állapotát illetően. Különös tekintettel arra, hogy valószínűleg a közélet egyetlen olyan személyiségére támadt rá, aki a konzervativizmust következetesen képviselte, méghozzá Magyarország legfőbb közjogi méltóságának posztján olyankor, amikor Kövér László és a többi hozzá hasonló csak a fogát csikorgatta. Most viszont már vicsorítanak, csakhogy ennek komoly tétje van: azzal, hogy Kövér Sólyom Lászlóra rontott – és ahogy Sólyom Lászlóra rontott, ezzel a kéjes-pogány szóhasználattal, amely mintha afféle véráldozat bemutatására szolgálna –, végképp kijelölte a saját helyét: a szélsőjobboldalon.”