A toll

„Az első sorban ülök, két lépésre előttem Orbán Viktor és a polgármester egy-egy pulpitusnál, mellettem a többi újságíró, körben a falnál a miniszterelnök munkatársai állnak, aztán sorban a berezelt arcú potentátok, hivatalvezetők, képviselők, miniszterek és más méltóságok. Mind úgy állnak ott, mint a kisdiákok, bejött az osztályfőnök, jaj, csak ki ne szúrjon. Nem is a testük áll vigyázzban, hanem a lelkük.

Nézem a kormányfőt, nézem, hogy milyen derűs, nyugodt és magabiztos. Négy éve ugyanitt Gyurcsány Ferenc tartott sajtótájékoztatót, néztem őt is közelről, remegett a keze, grimaszolt, dobolt a lábával, s olykor mintha magában beszélt volna, megsajnáltam, már nem volt jó formában. Négy év múlva vajon ki fog előttünk állni itt? Úgy tűnik, Orbán Viktor azt hiszi, hogy ő. Ki más? Ezt pontosan látni rajta. Olyan tekintettel néz körbe, mint egy pocakban és hektárban hízásnak indult földbirtokos. Ez az ember önként nem fog lelépni négy év után. Ha őrajta múlna, a vesztes választás eredményét egy tollvonással eltörölné.”