Utolsó csengetés

„A Nemzeti Együttműködés Rendszere nem más, mint a Nemzeti Frusztráció Rendszere. Az »együttműködés« a frusztráltak lelki közösségét jelenti. Nem véletlen, hogy az Orbán-rendszer első intézkedése a trianoni emléknap volt, amely a nemzeti frusztráció szimbóluma. Mint minden diktatúra, ez a rendszer is a frusztrációra épül. Adolf Hitler maga volt a frusztráció megtestesülése. A gazdasági világválság és a nagy német álmok megsemmisülésének hatására a frusztrált németek Hitlerben ismerték fel a saját frusztrációjukat, és Hitler volt a frusztráció esszenciája. Hitler varázsa a frusztráció volt, hogy senki nem volt frusztráltabb nála. Minden beszédéből a sértett frusztráció áradt. Ez volt a gyúanyag, és ez adta a beszédei mélységét. Ebben volt az ő vonzereje, vonzotta a frusztráltakat, akik a frusztrációtól való szabadulást remélték tőle, és ő azt is ígérte nekik. Hitler azért juthatott hatalomra, mert létrejött a frusztráltak kritikus tömege, s köztük ő maga volt a legnagyobb frusztrált. A frusztráltaknak nem kellett szégyellniük a frusztráltságukat, mert nem ők tehettek a kudarctól. A diktátor, a legnagyobb frusztrált felmentette őket a lelkifurdalás alól, maga a diktatúra pedig onnan kapta a támogatását, hogy a frusztráció okai ellen harcolt.”