Elvesztett iránytű

„A kongresszus utáni nyilatkozatok sorában Schiffer András, és az LMP többségi szárnyának hangadói egyebek között hivatkoztak arra is, hogy a demokráciának a kicsiket is tisztelnie kell, van ország, ahol a kétpártrendszer érvényesül, ott az is demokrácia. Persze, ha az ottani konzervatívok Churchill és Thatcher örökösei, Németországban Adenaueré és Helmut Kohlé, nem pedig Horthy epigonjai. Szóvá teszik azt is, hogy az LMP zöldpárt, és mint ilyennek, helye van a plurális rendszerben, ami ugyancsak vitathatatlan. Nem csupán helye van, gazdagítja is a választékot, mozgósíthatja a társadalmat az eddig elhanyagolt szempontok érvényesítésére. Hamisítatlanul békés viszonyok között. Csakhogy a jelenlegi magyarországi helyzet nem ilyen. Aminek másfél esztendő múlva reánk kell várnia, annak 1990 óta első ízben ismét rendszerváltásnak kellene lennie, plágiumként olyan »fülkeforradalomnak«, amely eltakarítja a romba döntött demokrácia hulladékát és visszahozza a hamisítatlant. Gorombán meghamisított szabályokkal ez pedig körülményes. Elérhető talán, csak nehéz. (...)

Erre mondhatná azt a magát talán budapesti Joschka Fischernek képzelő Schiffer András (mondja is), hogy a Magyar Szocialista Párt nem a német SPD, nem is a francia PS, miként Mesterházy Attila sem François Hollande. Csak éppen valóban az égtájat téveszti el, és akaratlanul (vagy talán készakarva) is behódol a Fidesz szemfényvesztésének, történelmi hazugságának. Nem egyszerűen nemzedék kérdése, bár bizonyos értelemben azé is, hogy a mai MSZP vezetése lényegében más, mint a kádárista párté volt, nem csupán az a bizonyos M betű, a munkásságra utaló tűnt el. Követett el súlyos politikai hibákat a 2002-től regnált három kormány, Medgyessyé, Gyurcsányé és Bajnaié is, de beleértve a korábbi Horn-kabinetet is, féltő őrzője volt a demokratikus berendezkedésnek, szemben az elsüllyesztésén machináló Fidesz-KDNP szövetkezéssel. Ha a Schiffer többségű LMP változatlanul bevenné az Orbán maszlagot, velük fújva a »nyolc év« nótáját, és ezzel útját állná az életbevágó rendszerváltásnak, az értelméből forgatná ki Fouché szavait.
Nem hiba volna, megbocsáthatatlan bűn.”