A NER nem élheti túl 2014-et

„Messze nem mindegy azonban, hogy az Orbán-rendszer veresége hogy történik meg 2014-ben.

Az számít, hogy lesznek-e olyan, az alkotmányos demokrácia iránt elkötelezett jobboldali, konzervatív polgárok, akik az Orbán-rendszer vereségét a saját győzelmükként tudják megélni, vagy egyszerűen a jobb híján „baloldalnak” nevezett ellenfél győzelmeként fogják elkönyvelni.

A két lehetséges forgatókönyv között óriási a különbség a demokrácia jövője szempontjából. Mint a legtöbb válsághelyzet, minden nyomorúsága mellett ez a mostani is esélyt ad fontos változásokra. A változás, amiben reménykedni lehet, hogy a mostani bajból megszületik a különböző nézeten levő demokraták között a demokrácia alapértékeit illetően valamiféle szolidaritás.

A rendszerváltástól a jelenlegi kormányzat hatalomra kerüléséig eltelt húsz év alatt polgártársaink jelentős része számára a demokrácia az erkölcsi rendeltetését illetően, egyfelől az önrendelkezés és politikai egyenlőség, másfelől a közjó megvalósításának ígéretét tekintve, súlyos csalódást okozott. Végképp védtelenné pedig a politikai közösség végletes kettészakítása tette, ami az egyre silányabb teljesítményt nyújtó politikai elit legfőbb mentsvára lett a kudarcaival való szembesítés elkerülésére. A táborok nem csak a jó kormányzást mulasztották el számon kérni a saját politikusaikon, hanem egyenesen lefelé tartó verseny indult a bal- és jobboldal között abban, hogy a két fél mennyire nem támaszt egészen minimális erkölcsi követelményeket sem a saját politikai képviselőivel szemben. Ha nem így lett volna, a mostani kormányzatnak eszébe sem jutott volna, hogy keresztülgázolhat a köztársaság alkotmányos rendjén. Nagyon sokat dobna az országon, ha ezért az alkotmányos jobb- és baloldal együtt zavarná el a hatalomból.

Messze nem mindegy azonban, hogy az Orbán-rendszer veresége hogy történik meg 2014-ben.

Az számít, hogy lesznek-e olyan, az alkotmányos demokrácia iránt elkötelezett jobboldali, konzervatív polgárok, akik az Orbán-rendszer vereségét a saját győzelmükként tudják megélni, vagy egyszerűen a jobb híján „baloldalnak” nevezett ellenfél győzelmeként fogják elkönyvelni.

A két lehetséges forgatókönyv között óriási a különbség a demokrácia jövője szempontjából. Mint a legtöbb válsághelyzet, minden nyomorúsága mellett ez a mostani is esélyt ad fontos változásokra. A változás, amiben reménykedni lehet, hogy a mostani bajból megszületik a különböző nézeten levő demokraták között a demokrácia alapértékeit illetően valamiféle szolidaritás.

A rendszerváltástól a jelenlegi kormányzat hatalomra kerüléséig eltelt húsz év alatt polgártársaink jelentős része számára a demokrácia az erkölcsi rendeltetését illetően, egyfelől az önrendelkezés és politikai egyenlőség, másfelől a közjó megvalósításának ígéretét tekintve, súlyos csalódást okozott. Végképp védtelenné pedig a politikai közösség végletes kettészakítása tette, ami az egyre silányabb teljesítményt nyújtó politikai elit legfőbb mentsvára lett a kudarcaival való szembesítés elkerülésére. A táborok nem csak a jó kormányzást mulasztották el számon kérni a saját politikusaikon, hanem egyenesen lefelé tartó verseny indult a bal- és jobboldal között abban, hogy a két fél mennyire nem támaszt egészen minimális erkölcsi követelményeket sem a saját politikai képviselőivel szemben. Ha nem így lett volna, a mostani kormányzatnak eszébe sem jutott volna, hogy keresztülgázolhat a köztársaság alkotmányos rendjén. Nagyon sokat dobna az országon, ha ezért az alkotmányos jobb- és baloldal együtt zavarná el a hatalomból.”