„Mondj el mindent!”

„A magyar társadalom alapvető beszédtereit ugyanis, »szabadságharc« ide vagy oda, továbbra is a birodalmi kollaboránsok határozzák meg. És mivel a társadalom döntő többsége számára egy kormány legitimációját alapvetően az jelenti, hogy képes-e az anyagi létfeltételek folyamatos és érzékelhető javítására, a birodalmi kifosztás következtében a döntő többség helyzete – akárcsak az elmúlt 30-40 év során mindig – most is folyamatosan romlik. Vagyis a jelenlegi kormányt alkotó erők súlyos és veszélyes kommunikációs csapdába kerülhetnek. Ennek lényege az, hogy miközben igyekeztek érvényt szerezni nemzetstratégiailag helyes felismeréseiknek, a birodalmi megtorlás alapvetően sikeresen akadályozza meg, hogy a magyar társadalom többségének életfeltételei érezhetően javuljanak.

Döntő fontosságú kérdés tehát, hogy a lassan kibontakozó, hosszú választási kampány során sikerül-e a viszonyokat úgy átalakítani, hogy a többség számára mégis elbeszélhető legyen a lényeg. A Bajnai nevével fémjelezhető törekvés lényege viszont éppen az, hogy ezt megakadályozza. Az Együtt 2014 egy szociológiai-politológiai értelemben kétségtelenül érdekes kísérlet arra, hogy a kollaboránsok elérjék: a kifosztott többség ismét attól a struktúrától várja helyzetének megoldását, amely az eddigi kifosztást előidézte. Vagyis hogy »a szembekötve vakon vezetés« továbbra is meghatározó maradjon a magyar társadalomban. És ennek a veszélye sajnos reális. A magyar társadalom kifosztott többsége ugyanis – noha elsősorban anyagilag érzi magát legyőzve – valójában érzelmi, indulati, mentális, morális és intellektuális vesztese a folyamatoknak. Az MSZP és a Fidesz legjobb és legrosszabb parlamenti aránya között az elmúlt huszonkét év választásait összevetve több mint ötszörös, illetve több mint tízszeres különbség adódik. Ez arra utal, hogy a magyar választók zöme hajlamos csodát várva egekbe emelni egyes politikai alakzatokat, ám a menetrendszerűen bekövetkező csalódások nyomán hajlamos a brutálisan túlreagált büntetésre is. Az előttünk álló kritikus másfél év során döntő fontosságú, hogy a »dolgok néven nevezése« terén képes lesz-e a jelenlegi kormány kitörni ebből a kommunikációs csapdából. Tavaszi évértékelő beszédében Orbán Viktor a következőket mondta: »Megkérdeztem a feleségemet, miről beszéljek…Azt válaszolta, mondj el mindent… No, abból baj lesz…!« Hát lett. És lesz is, ha továbbra is ebben a csapdában vergődünk.”