Lépéskényszer

„A 400 milliárd forintot kitevő intézkedésekből máris levonhatjuk a jegybank tranzakciós adóját, amit Brüsszelben Simor András elnök kérésére azonnal megfúrtak, pedig elvileg igenis lehetséges, hogy a nemzeti bankban hatszázalékos kamaton heverő több ezer milliárd forintnyi kötvény után a kereskedelmi bankok is fizessenek egy ezreléknyi terhet. (Máshol ennek a felét sem kapják meg haszonként.) A jegybanki híres »függetlenség« árát most ismét a társadalommal fizettetik meg, így lett a lakosságra háruló egy ezrelékből végül háromezrelékes illeték – mindannyiunk és a jegybank legnagyobb örömére.

A csomag ugyanakkor cáfolja azt a szlogent, miszerint »a kormány a gazdagokat segíti«: a legjobban kereső rétegeket érintő társadalombiztosítási plafon eltörlése onnan vesz el, ahonnan még lehetséges. A másik fontos üzenet az uniós pályázatok állami önerejének csökkentése, amellyel a kormány nemcsak spórol, hanem a forráshiány miatt elakadt fejlesztéseket is kihúzhatja a kátyúból.

A takarékosság nagy vesztesei egyértelműen a pedagógusok lettek. Nemcsak hogy egy évvel később kapják meg az életpályamodellel járó béremelést, de most kell megküzdeniük a közoktatási átalakításokkal járó nehézségekkel is. Érdemes lenne meghallgatni a szakmai véleményeket a változtatásokkal járó felesleges adminisztrációról, többletmunkáról és a papíron jól festő, de a gyakorlatban megvalósíthatatlan előírásokról. Mert nem csak a béremelés elhalasztásával lehet vérig sérteni társadalmi rétegeket.”