Ezt is én írtam Nektek, saját ujjaimmal

Ma kaptam egy megkeresést, amelyben azt kérte tőlem egy telekommunikációs csoportvezető, hogy tartsak előadást munkatársainak „Facebook közösség-építés stratégiai lépései” címmel. Kérdeztem, hogy honnan veszi, hogy én ehhez egy picit is értek. Azt válaszolta, hogy ne hülyéskedjek már, hiszen látszik, hogy valószínűleg egy professzionális csapat építi az oldalamat, valamint megemlítette, hogy „iszonyatosan jó a szoftvered, mert elképesztő auditot produkálsz” - vagy valami ilyesmi... Beszélt még számokról, reach-ről, a lájkok dinamikus növekedési potenciáljáról, meg sok olyan dologról, amiről azt sem tudtam hirtelen, hogy az micsoda.

Nos, nagyon elkeserítettem: 2012. február 20.-án egy bevásárlóközpont szökőkútján ülve a mobilommal hoztam létre oldalamat, másnap megkérdeztem Zsemlye Anita kolléganőmet, hogy hogyan kell posztolni és mit jelentenek az oldalon található feliratok, onnantól meg tök természetesen mennek a dolgok. Semmi professzionális, auditos dinamizmus vagy mi a fene nincs benne...Reklámot, hirdetést még nem adtam fel.

Ami foglalkoztat, arról írok. Ami történik velem, arról írok. Ami a barátaimmal történik, környezetemben történik, arról írok.

Néha mellékelek egy fényképet, ennyi és nem több. Ja, és teljesen egyedül csinálom, én írok, fotózok, linkelek, senki sem segít benne...
A telekommunikációs szakembernek csak annyit tudtam mondani a kávé mellett, hogy teljesen őszinte vagyok, megpróbálok érdekes lenni, izgalmas témákat próbálok ajánlani és ennyi. Nem több.

Jegyzetfüzettel jött, üres lappal távozott. De ha már így van: AZÉRT ÉN KÖSZÖNÖM NEKTEK, HOGY VELEM TARTOTOK...és ezt is én írtam Nektek, saját ujjaimmal. Bizony ám!!!