Két tábor, egy hitel

Csabi elakadt a lemez, tessék javitani.

Csaba, már csak párat kell aludni amíg az elsőtitkár elvtárs vmelyik hálótársa kerül Simor helyére és aztán ucsó fillérünket is tündérmesekönyvre költjük. Ami mind az elsőtitkár elvtárs sikerét hivatott bizonyítani. Szal sztem inkább időhúzás lesz...

Szajlai az IMF és a DK (fogadatlan?) prókátora: „Ám ha a kormány biztonságban szeretné tudni a gazdaságot, akkor mindenképpen szükség van a megállapodásra, sokáig nem lehet halogatni az egyezséget. „ Bármilyen IMF diktátumot kötelező lenne elfogadni? Ezt egy kormánypárti lap újságírója írja? A Világgazdaság szaklapban Szerző: Wéber Balázs jól láttatja, a görög extrém példára hivatkozva: „ Az EU-IMF-EKB szoríts meg minél jobban receptje nem működik. Részben azért nem, mert mélyíti a recessziót és egekbe lövi a munkanélküliséget…” A Magyar Narancs 2012/35. számában a szerző nem csak a görög helyzetre, hanem az EU-ra kiterjesztve fogalmazza meg azt, hogy a szoríts meg minél jobban recept nem hozza meg a várt hatást, hanem tartósítja a recessziót. „A megszorító fiskális politika békeidőben is nagyon népszerűtlen, hiszen senki sem szereti a magasabb adókat és a kiadások csökkentése is jövedelmek elvesztésével jár. A régió gazdasági helyzetét azonban különösen súlyossá teszi, hogy a huzamosabb ideje tartó költségvetési szigor eredménye még mindig nem látszik, az adósságráták nemigen csökkennek, sőt, a válság sok tekintetben súlyosbodik. A megszorítások ugyanis csökkentik a termékek iránti keresletet, így rövid távon visszafogják a kibocsátást. Európában a recesszió ma nem utolsósorban éppen a költségvetési szigor következménye. A megszorító politikát ellenző hangok erősödése természetes folyománya a tartós vergődésnek. Az ellentábor (a „növekedést ösztönzők”) éppen a költségvetési szigor recessziós következményével szokott érvelni. Szerintük a GDP csökkenése nem átmeneti káros mellékhatás csupán. Ha a megszorítás miatt visszaesik a gazdasági teljesítmény, az nemcsak az adóság/GDP arányt rontja, de a GDP-vel szorosan együttmozgó adóbevételekben is kiesést okoz. Ennek pedig növekvő deficit és adósság a következménye, amit csak újabb megszorításokkal lehetne korrigálni. Rossz körbe kerülünk. A megszorítások további megszorítások végeláthatatlan folyamatához vezetnek, anélkül, hogy az eredeti adósságproblémán enyhíteni tudnának.” A magyar Narancs nem kormánypárti lap, mégsem viszonyul olyan szervilis módon az IMF-hez, mint Szajlai.

" Azaz a világgazdaság jelenlegi állapotában is a Nemzetközi Valutaalappal való megállapodás stabilizálná a jövő évi költségvetést.” Én nem vagyok ilyen optimista, a feltételes mód (stabilizáhatná) használata indokolt lenne. A szerző nem kalkulál azzal a ténnyel, hogy az esetleges megállapodás egyik aláírója egy hazug, rabló társaság félcédulás álomkergetője. És az nem az IMF képviselője.