„Ha eddig a kormány időhúzásra játszott, akkor most sem fog sietni: momentán öntik a piacokra a pénzt, ez pedig a kamatcsökkentés után »kialkudott« sávban tartja a forint árfolyamát és a finanszírozhatóság határán az államkötvényeink hozamát is. Eközben – végre! – az Európai Unióban konstruktív megoldás készülődik a hitel- és adósságválságra, amelyet úgy hívnak: föderáció, utóbbi pedig adó- és költségvetési integrációt is magában foglal. Amennyiben pedig Brüsszel és Frankfurt (Európai Központi Bank) a piacokat megnyugtató terveket vázol fel, a szóban forgó »amerikanizálódási« folyamat is lendíthet a magyar eszközökön (kötvény, forint), vagy legalábbis nem gyengíti azokat. Magyarán – egyelőre legalábbis – éles, pozitív irányú fordulat látszik kibontakozni a nemzetközi piacokon, de kérdéses, mennyire lesz tartós a változás. Unalomig ismert, Magyarországnak olyan nagy a külső kitettsége, hogy a nemzetközi környezet módosulása hatványozottan jelentkezik.
Ám ha a kormány biztonságban szeretné tudni a gazdaságot, akkor mindenképpen szükség van a megállapodásra, sokáig nem lehet halogatni az egyezséget. Tudniillik nehéz találni olyan gazdasági mutatót, amellyel igazán büszkélkedhetne a kabinet. Elég rápillantani a KSH elrettentő számaira: magas infláció, tíz százalék fölötti munkanélküliség, visszaeső nemzetgazdasági teljesítmény és reálbércsökkenés. Eközben romokban a cégvilág, rendre új felszámolási rekordok születnek. S miután még a jövő évi három százalék alatti költségvetési hiánycél sem megoldott, nem az államadósság csökkentése kerül a fókuszba, hanem a növekedés megakadályozása. Ha ugyanis deficit keletkezik a büdzsében, azt államkötvény-kibocsátásból fedezik, az pedig tovább növeli az államadósságot – bárki is van kormányon, ez a recept működik. Azaz a világgazdaság jelenlegi állapotában is a Nemzetközi Valutaalappal való megállapodás stabilizálná a jövő évi költségvetést.”