Kép a falon

„Megfordítom a papírt, hátha ott is van valami, s lám, szinte meg sem lepődöm, de a hátoldalon is van valami régi témavázlat. Előtérben látható a jelen, a papírdarab pillanatnyi állapota – Mühlbeck Károly egy vázlatfüzetkébe rajzolgathatott, aminek később egyetlen lapja került hozzám -, de a lapszél s a hátlap mutatja a múltat, a korábbi állapotot is.

Eltüntessem? – morfondíroztam. Hogyan? Ha kivágom ollóval a hátlapot, az előlap, a pillanatnyi helyzet is semmissé válik. Nem beszélve arról, hogy érdemes egyáltalán? Nem így igazi? Nem így hiteles?

Hogy honnan is jutott mindez eszembe? »Megsemmisítik a régi nem ukrán anyakönyveket Kárpátalján« – olvasom az újságban. A 19. század második és a 20. század első feléből származó anyakönyveket semmisítettek meg a napokban Ungváron a Kárpátalja megyei igazságügyi főosztály megbízásából – adta hírül internetes kiadásában az ungvári Kárpáti Igaz Szó. (...) Én meg csak álldogálok a dolgozószobámban, és nézem a kiakasztott képet a falon. Ott az a csodaszép, ártatlan magyar kisfiú, rajta a mai paszpartu és modern keret, de ha leakasztom a falról, megvakargatom, megnézem a hátát, még mindig ott a múlt, az eredet. Változatlanul. A múlt, amely eltüntethetetlen, kitörölhetetlen, csak ha magát az egész képet, tehát a világot is kiiktatjuk a létezésből.”