Rózsák háborúja II.

„Bizony a kormányzatnak igaza van. Nem fogja megoldani a Btk. ezt a problémát. Amit persze lehet, azt tegyük meg most, és ne hagyjuk, hogy a dolgok idáig fajuljanak. De az is biztos, hogy sokkal többre lenne szükség, minthogy a tüneteket kezeljük. Mert ez bizony tünet, nem pedig ok. Minden egyes bántalmazott és bántalmazó mögött ott áll egy szétzilált család, ki tudja hány generációra visszamenőleg. Bizonyára sok esetben már nagyon régen létezik a probléma, legfeljebb nem derült ki, mert a négy fal között tartottuk, magányügyként kezeltük kívül is és belül is.

Bár igencsak jóindulattal kell kezelni Varga István parlamenti hozzászólását, hogy találjunk benne valami értelmezhetőt, de azért az a bizonyos mondat nem véletlenül hangzott el. És nem véletlenül ebben a formában. Többek között rávilágított arra, hogy ma már mennyire nem csupán arról szól ez a kérdés, hogy ki ver és kit, hanem az alapvető férfi és női szerepek terén sem látunk tisztán. Nem meglepő tehát, hogy ebbe az irányba tolódott a parlamenti vita és az sem, hogy ennyire vehemensen reagáltak az érintettek a történtekre.

A családi szerepek mögött értékek állnak, illetve kellene, hogy álljanak, melyeket továbbadunk a következő generációnak. Az értékek és a családon belüli erőszak kérdése nem elsősorban miattunk, felnőttekért fontosak, hanem, mint ahogy azt a fent leírt történet is alátámasztja, leginkább a gyerekeink miatt. Így lesz egy látszólag »egyszerű« büntetőjogi eseményből, generációkon átívelő, össztársadalmi kérdés és probléma.”