„Az elmúlt két és fél évben Orbán Viktor a teljes kormányzati struktúrát maga alá gyűrte. Nem ad teret semmiféle szakmai kompetenciának. Martonyi János helyett a miniszterelnök kifutófiúja, Szijjártó Péter képviseli az országot külföldön. Varga Mihály helyett Orbán és Matolcsy hagymázas gazdasági elgondolásai határozzák meg az IMF-tárgyalások menetét. A világméretűvé duzzasztott szabadságharc, a harmincéves háború ködös látomása, a világ átrendezéséről szőtt felcsúti álmok bűvkörében élő Orbán nem hallgat a jó szóra, a józan figyelmeztetésekre. A miniszterelnök szerelmes saját hatalmába, amelynek nincs ellensúlya saját kormányában, saját pártjában. Egyre inkább elhiszi, hogy ez a hatalom kiterjed már-már az egész bolygóra, ám valójában Orbán lenullázta magát a világban.
A miniszterelnök valaha konfrontatív és céltudatos politikus volt. Ezt akkor is el kell ismerni, ha céljaival korábban sem értettem egyet. Mára azonban konfliktuskeresővé és akarnokká vált. Önmagáért szereti a harcot, megállás nélkül generálja a politikai háborút, szánt szándékkal teremt zavaros helyzeteket, hogy aztán a zavarosban halásszon. Sportból oszt meg bármilyen közösséget, hogy aztán valamelyik tábort a másik ellen vezethesse. Nem érdeklik az elszenvedett áldozatok - hiszen ő nem hoz semmilyen áldozatot, arra ott van neki egy egész ország. Akarnoksága megakadályozza, hogy figyelembe vegyen érveket, segítő szándékot, jó szót, szelíd figyelmeztetést. Nem tiszteli a tudást, csakis az erőben hisz. Beszűkült tudatállapotban politizál, kizárólag aktuális célját látja maga előtt. Képtelen figyelembe venni a befolyásoló körülményeket, nem számol a döntések következményeivel. Azt hiszi, amiről nem vesz tudomást, az nincs is. Orbán Viktor fennen hirdeti: egyedül ő érti a jelenlegi világot, ő áll a változások élvonalában. Számos tévedése között ez a legnagyobb. A világ egészen másképp működik, mint ahogy ő azt gondolja.”