Kutyát trenírozni Szíriában

„Az sem éppen a megnyugtató kormányzati kommunikáció tipikus esete, ha előbb Takács Szabolcs, a külügy helyettes államtitkára kijelenti, hogy »a magyar kormánynak semmi köze nem volt a három túsz kinttartózkodásához, vagy kinti tevékenységéhez«, de mivel nem tudják biztosan, azért »vizsgálatot is kezdeményeztek ennek kiderítésére«. Martonyi külügyminiszter pedig olyannyira nem tudja, hogy a külügy mit tud az ilyen akciókról és mit nem, hogy köszönetet mond a terroristáknak, oppardon, »a szír ellenzéknek«, amiért »talán annak ellenére, hogy ezek az emberek a másik oldalon folytattak szakértői tevékenységet«, lehetővé tette a kiszabadulásukat. Talán annak ellenére?

E ponton elérkeztünk történetünk voltaképpeni esszenciájához: mi a nyavalyáért utazott ki a három rendőrkutyás-tűzszerész-harcművész Szíriába, állítólagos »magánútra«, »baráti meghívásra«? Elképzeljük a lehetséges variációkat: a) damaszkuszi, kulturális okokból igen ritka kutyatulajdonosok ebeit sétáltatták bomba- és aknabiztos köztereken, b) valójában orvos rezidensek ők, akik a hazai perspektívátlanság elől - London helyett - Szíria fővárosának legendásan profi kórházait választották, c) a damaszkuszi nagycirkusz előadásaira treníroztak oroszlánokat, uszkárokat, fókákat, d) egyszerű turistákként befizettek a Catastrophe Tours utazási iroda szíriai körútjára (»lőjön Ön is Aleppóban«), bejárva az összes polgárháborús helyszínt, e) az Aszad-rezsim valamelyik erőszakszervét segítették bombakeresési, tűzszerészi szaktudásukkal, ezt Martonyiék is igencsak valószínűsítik, és igen kínosan érinti őket, hogy lófaszt sem tudtak a misszióról. Ha igaz.

Ha nem, akkor marad nekünk Hajdu János. »Arra a kérdésre, hogy mit csinálhatott Szíriában a három magyar - akik korábban rendőrök voltak -, Hajdu János azt válaszolta: valószínűsíti, hogy azt, amihez értettek, a kutyakiképzést.« Miközben maga az egyik kiszabadult magyar állítja, hogy a történetnek »nincs köze« korábbi munkájukhoz. Hát, maradjunk ebben. A magyar külügynek kellemes vizsgálatot és még ennél is profibb kommunikációt kívánunk.”