„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Vérlázítónak tartom, hogy egyes ellenzéki képviselők gúnyt űznek abból, hogy a sport vagy a futball támogatása a kormány vagy a miniszterelnök programjának szerves részét képezi. Interjú.
„Sarkalatos pont ma a médiában és a közvéleményben a futballhuliganizmus kérdése.
Az egészet egy »gumicsontnak« tartom. Tíz évvel ezelőtt ez egy létező probléma volt, ma már nem gondolom, hogy az lenne. Persze, az egész országra – így a politikára is – jellemző indulatok a focinkban is megvannak, de én nem látom ezt akkora nagy problémának, mint ahogyan azt a sajtó sokszor próbálja beállítani. A családok nem azért maradnak távol a mérkőzésektől, mert félnek a huligánoktól, hanem mert nincs produktum, így az egész foci szinte élvezhetetlen.
Ennek a véleményének az ún. »huligántörvény« elleni harcban is hangot adott.
Természetesen, mert egy teljesen felesleges törvényről van szó, ami mögött gyaníthatóan komoly üzleti érdekek állnak. Az új technikai- és beléptető-rendszerek kiépítése valakik számára hatalmas bizniszt jelenthet. A másik lehetséges ok az lehet, hogy a döntéshozók tökéletesen félreismerik a magyar futball jelenlegi helyzetét.
Bevallom Önnek, még most is kicsit furcsa hallani, hogy egy ellenzéki politikus ennyire kiáll a hazai labdarúgás mellett…
Vérlázítónak tartom, hogy egyes ellenzéki képviselők gúnyt űznek abból, hogy a sport vagy a futball támogatása a kormány vagy a miniszterelnök programjának szerves részét képezi. A kérdés sokkal inkább az, hogy mire és mennyit kell áldozni, ebben természetesen lehet – és kell is – kritizálni a kabinetet. Alaptétel azonban, hogy sikeres sport és futball mellett könnyebb megvalósítani a sikeres társadalom- , sőt gazdaságpolitikát is.”