Bruschetta nácifrásszal

„Az aljas politikai üzenet egyszerű: ha mi antifasiszták vagyunk, akkor akit bírálunk, az nyilván fasiszta, vagy legalább valami náciféle. S végképp azok, ha minket bírálnak. Így lett például már 2009 februárjában a Magyar Hírlap a kritizált Gyurcsány szemében rasszista újság, a minap pedig »nem egyszer újnáci hangütésű napilap«. Három éve az összes állami intézményben, vállalatban letiltatta lapunk előfizetését, hirdetések közlését. A sajtószabadság szentségéért harcba szálló demokrataként megparancsolta Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszternek, hogy készítse elő a megfelelő jogi eljárást az újságíró Bayer Zsolt ellen. Az akkor éppen hű Drazsénak azonban erre már nem volt ideje, túl melós lehetett a nyomeltüntetés.

Helyén értsék, a szerkesztőségünkben senki sem fog szívéhez kapni Gyurcsány lózungjaitól, gyaníthatóan nem lesznek ezzel másként olvasóink sem. Ismétlem: a volt kormányfő, a szociálliberális oldal »antifasiszta« kampánya kizárólag önös politikai haszonszerzésről szól. Ezzel akarják mobilizálni a baloldali szavazótábort. Ezzel akarják legitimálni nyolcéves kormányzásuk korrupciós ügyeit. S végezetül ezzel igyekeznek meggyőzni külföldi üzlettársaikat, hogy ne rakják el a kasszakulcsot, ők »jó ügyet« szolgálnak – még ha cserébe egyelőre csak ígérgetni tudnak.

A fasiszta tendenciák és weimari párhuzamok emlegetése, a nácizás egy média-bruschetta, amit le akarnak nyeletni mindannyiunkkal. Nem kell ízlenie, mindössze nekik pénzt és hatalmat hoznia.”