Szegedi-ügy: Madarat tolláról…

„Azt hiszem ez az egész Szegedi-történt kezd lecsúszni egy ZS-kategóriás szappanopera szintjére, amit ha kívülről néznénk, még akár a maga módján szórakoztató is lehetne. Azonban ez most a valóság, amiben a legdurvább az, hogy mi, radikálisok vagyunk benne a statiszták. Mi, akik most csak kapkodjuk a fejüket a döbbenettől, és azt találgatjuk, hogy miként lett a mi közösségünkből egy kurva nagy trágyadomb, ahol most már megállás nélkül fröcsög a szar.

De talán az egészben nem is ez a legrosszabb, mert ilyen azért máshol is előfordult és előfordul. A nagyobb gond szerintem inkább az, hogy a nagy guanó dobálás közepette egyre inkább csökken az esélye annak, hogy a felvetődött problémákra értelmes válaszok szülessenek. Mert az igazság az, hogy ma már csak kérdések vannak, amiket valószínűleg soha senki nem fog megválaszolni, pontosabban senki nem fog tudni hitelt érdemlően megválaszolni.

Mert vajon mi lehetett az oka a további bomlasztáson, a tovább botrányon kívül annak, hogy Szegedi önként jelentkezett Kövesnél egy kis seggnyalásra?

Vajon mi lehet az oka, hogy a Jobbik vezetése hallgat az ügyben? Vajon mi lehet az oka, hogy a hírt se a Jobbik honlapja, se a Barikád nem hozta le? Vajon miből gondolják, hogy ezen az ügyön reakció nélkül tovább lehet lépni?

Vajon mi lesz azokkal a borsodi jobbikosokkal, akiket Szegedi miatt rúgtak ki a pártból? Vajon mi lesz azokkal a borsodi alapszervezetekkel, amiket az elnökség feloszlatott, mert ki merték mondani, hogy Szegedi egy szarházi? Mielőtt valaki félreértene, nem Endrésikről, nem Ambrusról beszélek, hanem azokról az átlagemberekről, akik az elmúlt években szinte mindent beáldoztak az ügyért, a mi ügyünkért. Velük mi lesz? Őket ki fogja megkövetni? Nekik és rajtuk keresztül az összes radikálisnak ki fogja hitelt érdemlően azt mondani, hogy tévedtünk, ne haragudjatok, rosszul mértük fel a helyzetet?

Az a Szabó Gábor, aki még néhány héttel ezelőtt is a körömszakadtáig védte Szegedit? »A Jobbik Országos Elnöksége számára kiemelten fontos Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a mozgalom megerősítése, s ezt a feladatot csak arra vagyunk képesek és csak arra akarjuk bízni, akinek képességeiben és személyében maximálisan megbízunk. Ez pedig Szegedi Csanád.« Ugye még mindenki emlékszik ezekre a sorokra?

Vagy Vona Gábor fog odaállni a becsapott, megtévesztett radikálisok tömegei elé? Mit fog mondani? Mi újat fog tudni mondani azok után, hogy végig asszisztált Szegedi hazugságához? Milyen hihetőt tud mondani azok után, hogy még néhány napja is barátjának és igaz magyar embernek nevezte Szegedit? És vajon milyen barát az, aki ha már lebukott nemhogy háttérbe vonulna, és csendben maradna, hanem tovább bomlasztja a már amúgy is elbizonytalanított közösséget?”