Pozícióba kerülni

„Jelen állás szerint a kérdés az, rábízzuk-e a magyar fogyasztók bőrére és az ország versenyképességére menő alkut a német vállalatóriásra, vagy tárgyaljon a magyar állam. Ha az ágazat eddig valóban átláthatóan, minden hátsó szándéktól mentesen működött volna, tárgyalhatnának akár a németek is. Az E.ON, a háta mögött fél Európával, elvileg erősebb érdekérvényesítő képességekkel rendelkezik, mint egy alig 15 milliárd köbméteres évi fogyasztású piac képviselői. De vajon kinek az érdekeit képviselné? Mennyire lehet érdekelt az orosz függés oldásában egy olyan társaság, amely a közép-európai tranzitországokat megkerülve épít vezetéket a Gazprommal közösen, amely kizárólag Németországra vonatkozóan kötött külön gázár-megállapodást, s amely a hazai gáz-kiskereskedelemben, áramtermelésben és -elosztásban játszott szerepe miatt ellenérdekelt mindenfajta változásban?

A kormány belátta, hogy színesíteni kell a hazai gázbeszerzési lehetőségeket, mert ez az ország érdeke. A Horvátország, Ausztria vagy Szlovákia felé kiépülő vezetékek és a Nabucco már önmagukban rontják a Gazprom, s javítják Magyarország alkuerejét – ha úgy tetszik, szuverenitását – 2015-ben, mindez azonban mit sem ér, ha a beszerzésre semmilyen ráhatása nincs az országnak. Ilyen egyszerű ez. Aki pedig azzal jön, mennyibe fog kerülni nekünk a vásárlás, azt is mondja meg, mennyibe kerül a jelenlegi helyzet, mert a »pont annyiba, amennyibe« típusú válasz nem kielégítő.”