„A magyarság és a dinnye között minden bizonnyal évezredek óta tartó mély harmóniát csak egy sunyi kis föníciai találmány, a pénz zavarta meg. Azóta a dinnye árával mindig baj van. Régen az volt a baj, hogy a dinnye drága, illetve nem lehetett tudni, hogy mennyire drága éppen, másnap merre indul az árfolyam, milyen tempóban, túl vagyunk a lokális csúcson vagy már a mélybe tartunk, kis dinnyetőzsdei elemző volt mindenki, csak gyertyagrafikonokat nem rajzolt, meg nem húzott Fibonacci-vonalakat, és nem beszélt ellenállási meg támaszszintekről, de nagyon is tudta, hogy mik azok. (Miért nem megy már le 26 forintról 22-re? 17-ről 12-re?)
A magyarság nemrég új korszakba lépett, tudjuk, ha másból nem, abból biztosan, hogy a dinnye ára manapság éppen fordítva problematikus. Túl alacsony. Ezért van szükség a kormány legélesebb eszű szakembereire, hogy emeljenek rajta, és kiűzzék az alávaló, hitetlen külföldi dinnyét. A történelmi sorsközösség, a mély érzelmi kapcsolat hullámhegyén lovagol a magyarság új vezető ereje, legbefolyásosabb lobbicsoportja, a dinnyetermelő, akinek kívánságát lesi a politikai osztály. Ha Lenin ma élne, biztosan nem a proletariátus és a parasztság szövetségében gondolkodna, hanem talán a dinnyetermelők, a focisták és a tendergyőztes nemzeti nagytőke forradalmi egységében.”