„A 2011 nyarán alakult NeLP - Network of Low HIV-Prevalence Countries tagjai által létrehozott Budapesti Nyilatkozat rámutat az alacsony fertőzöttségű országokra jellemző problémákra. Mind a prevenciós és szűrési programok, mind a kezelés és az ideális esetben erre épülő komplex gondozási programok - szexuális és reprodukciós szolgáltatások, mentális támogatás, társfertőzések kezelése - messze elmaradnak a nyugat-európai normáktól. Ugyanakkor a társadalomban élő előítéletek, a fertőzéssel kapcsolatos téves információk és félelmek miatt a stigma, és ennek következtében a hátrányos megkülönböztetések az amúgy is nehéz helyzetben lévő és gyakran magukra maradt HIV-vel élők mindennapjait nehezítik még tovább.
A fentebb említett okok miatt a politikusok és a nemzetközi donorok is hajlamosak megfeledkezni erről a régióról, és magukra hagyják az amúgy is - már csak a HIV-vel élők viszonylag kevés számának köszönhetően is - nehéz helyzetben lévő közösségeket. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a régiónkban amúgy is hátrányosan megkülönböztetett, vagy éppen kriminalizált társadalmi csoportok a legérintettebbek a HIV-járvány szempontjából. A politikai vagy ideológiai alapon megtagadott prevenciós programok azonban előbb-utóbb általános járvánnyá fokozzák a jelenleg még kedvező helyzetet. Ezért a HIV által jelenleg legjobban érintett közösségeknek is a feladata, hogy erre folyamatosan emlékeztesse az egészségüggyel foglalkozó politikusokat, és mindent megtegyenek azért, hogy a kormányzatok teljesítsék a nemzetközi egyezményekben és nyilatkozatokban vállalt kötelezettségeiket: naprakész AIDS-stratégiát és rendszeresen megújuló kezelési protokollokat hozzanak létre, illetve a civil szervezetek bevonásával megvalósítsák azokat.
Ahhoz, hogy a jelenleg még kedvező és kezelhető helyzetet megőrizhessük a jövő számára, nekünk, a HIV által leginkább érintett közösségeknek – LMBTQI (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer, interszexuális), szerhasználók, fiatalok, nők - és végül, de nem utolsó sorban HIV-vel élőknek össze kell fognunk, hogy magunkon és egymáson segíteni tudjunk, kiálljunk magunkért és egymásért, és közösen emlékeztessük az egészségpolitikát alakító szakembereket, hogy megfordíthatjuk a HIV-járvány alakulását, és elérhetjük a UNAIDS 2011-2015 időszakra vonatkozó stratégiájának célkitűzéseit: zéró új fertőzés, zéró AIDS-okozta haláleset és zéró diszkrimináció.”