Beszéd az izraeli parlament Raoul Wallenberg emlékülésén

„Ma, amikor a 100 évvel ezelőtt született, és fájdalmasan fiatalon elhunyt Raoul Wallenberg tevékenységét méltatjuk, olyan emberre emlékezünk, aki mások életét szolgálta. S mert mások életét szolgálta, ezért akkor vagyunk méltók hozzá, ha rá emlékezve másokról is megemlékezünk. Ha azok előtt is fejet hajtunk, akik hozzá hasonlóan tették, amit a lelkiismeretük parancsa diktált, tíz- és tízezreket mentve meg ezzel a biztos pusztulástól. Magyarokról és más nemzetek tagjairól, akik azokban a vészterhes időkben is az élet, az összetartozás, a cselekvő szolidaritás oldalán álltak.

Wallenberg az ő áldozatvállalásuknak is szimbóluma. És itt és most azok emléke előtt is fejet kell hajtanunk, akiknek nem adatott meg a megmenekülés esélye. 

6 millió ilyen ember emlékét őrizzük. 
6 millió nőét és férfiét. 
6 millió gyermekét és felnőttét.
6 millió szeretetben fogant és szeretetre születetett teremtményét.
6 millió szertefoszló álomét és reményét.
6 millió meggyötört, emberi méltóságától és életétől megfosztott áldozatét.

Közülük több százezren magyar állampolgárok, zsidó honfitársaink voltak, és máig ható fájdalom, hogy a magyar állam nem védte meg őket. 

Rájuk gondolva újra meg újra ki kell mondanunk: teremtett világunk fokozhatatlan tragédiája, hogy ez megtörténhetett. Miközben fejet hajtunk a soá (shoah) áldozatainak emléke előtt, azt is ki kell mondanunk, hogy a hitleri uralom »végső megoldása« az Európa-szerte diaszpórában élő zsidóság egésze ellen irányult.”