„Nem szeretném lerombolni a baloldali értelmiség messianisztikus világképét, de Bajnai Gordon nem fog visszatérni. Vissza van már térve egészen. Látják? Nem látják? Na látják! Messze nem néz ki a dolog olyan lelkesítően, mint a hit mennyezetfreskója, az égi seregek élén dicsfényben érkező vezér, aki egyetlen kardcsapással megroppantja a gonosz hatalmát. (...)
A volt miniszterelnök még közelebbi ismerőseinek sem mond mást: gondolkozik, nem döntötte el. Erre a közeli ismerősök persze mosolyognak, tudják jól, hogy ha Bajnai nem akarna visszatérni, már régen valami elnöki vagy vezérigazgatói székben ülne. Eldöntötte már, csak a megfelelő pillanatra vár. Keresi a módját. De nem nagyon találja.
A Haza és Haladás Alapítványban folyó »szakmai munka« inkább nevezhető időhúzásnak, alibizésnek, mint visszatérő hadműveletnek. Vagy ha mégis annak szánták, akkor valamit nagyon elmértek. A Haza és Haladás felől érkező roppant szakmai és roppant unalmas kommunikáció mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy a volt miniszterelnök táborát erősítse, hogy fölkeltsen iránta bármilyen érdeklődést. Vajon hogy matekozta ki a fölkészült szakértői csapat például, hogy a topmenedzser Bajnainak éppen a mélyszegénység témakörében kell először igazán belevetnie magát?
Magyarországon a politikai küzdelem elsősorban személyiségek, karakterek, arcok és demagógiák küzdelme. Csak a második szinten jelennek meg az ideológiák, és a harmadik-negyedik szinten a sokat emlegetett programok, a szakpolitikai szöszölés. Meg lehet próbálni megfordítani ezt a dolgot, de ebből inkább valami avantgard gesztus lesz, nem választási győzelem.”