„A tanulság az, hogy ne tetszettek volna ocsmány módon, hazugságokkal és zsarolással rávenni milliókat nyugdíjpénztári pénzük feladására. Inkább buzdították volna őket még nagyobb megtakarításra. A megtakarítás biztonságérzetet ad, az pedig kedvet az áldozatkész gyermekvállalásra, ami nagyon más, mint a »gyermekbefektetés«. A magánnyugdíjpénztárakban felgyülemlett ezermilliárdokat pedig olyan instrumentumokba fektethetnék be, amelyek magyar vállalatokat juttatnak a fejlesztésekhez szükséges tőkéhez. (...)
A XVI. cikk 4. bekezdése kimondja: »A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.« Ez a gondoskodás eddig a szülők és gyermekek szeretetkapcsolatán alapult, amit csak megronthat a gondoskodás törvényi kényszere. E kitételnek a racionális célja csak az lehet, hogy az Alkotmánybíróság ne nyilváníthasson alkotmányellenesnek olyan törvényt, amely korlátozza az állam kötelezettségét az emberi méltóság fenntartásához szükséges nyugdíj biztosításában. És ne akadályozhassa meg annak áthárítását a nyugdíjas korúak gyermekeire. Tehát lehet, hogy a most ígért nyugdíj csak azt a célt szolgálja, hogy az emberek több gyermeket hozzanak a világra, hogy legyen, aki állami nyugdíj helyett öregkorukban ellátja őket. Vagyis hogy visszatérjünk a régmúltba.
Az oda vezető út azonban nehéz lesz: tételezzük fel, hogy a Botos terve és Matolcsy egykulcsos adója annyira megragadja az emberek fantáziáját, hogy a mostani kevesebb mint százezer helyett kétszázezer gyermek születik évente. Ez annyit jelent, hogy százezerrel több bölcsődei, majd óvodai, majd iskolai helyet kell teremteni. Ad absurdum, 18 év múlva 1,8 millióval több gyermek lenne az oktatási rendszerben anélkül, hogy az állam adóbevétele akár csak egy forinttal növekedne. Azután pedig az egyetemi férőhelyeket kellene bővíteni, majd pedig évente százezer új munkahelyet teremteni. Hacsak külföldre nem költözik a többségük. De akkor lehet, hogy nem nálunk, hanem más államokban lesznek járulékfizetők. Akik pedig itt maradnak, idővel a nyugdíjasok számát fogják növelni. Nem több, hanem magasabb hozzáadott értéket termelő járulékfizetőkre, tehát jobb gazdaságpolitikára van szükségünk.”