„Ha pedig már a veszélyeknél tartunk, akkor az egyre inkább teret hódító internetről itt hosszasabban kell szólni. Alapvetően nem egy internet-ellenes felfogásról van szó részünkről, hisz rengeteg mindent köszönhetünk a világhálónak, kezdve a szabad információáramlástól a kommunikáció felgyorsításáig. A probléma tehát nem ezekben van, hanem ott, hogy míg egy felnőtt már rendelkezik egy kiforrott és jó esetben helyes értékrenddel, ami alapján el tud igazodni a világháló útvesztőiben, addig a gyermekek nem tudnak különbséget tenni a jó és a rossz között, a helyes, előrevivő, építő értékek és a destruktív dolgok között. Az interneten pedig minden fellelhető, minden hozzáférhető, ők pedig nagyon befolyásolhatóak. A kérdést pedig az az adat súlyosbítja, hogy az említett, átlagos 160 percnyi átlagos internetezés 80%-ról egy szülő nem is tudja, hogy a gyerek merre bolyong a világhálón. Ma ott tartunk, hogy egy ötéves gyerek már tudja kezelni a számítógépet, egy alsós már önállóan böngészik rajta, és mindezt úgy, hogy minden, az interneten fellelhető ártalmas tartalomhoz hozzájuthatnak, azt esetleges veszélyekre, az információk valótlanságára, a személyes adatokkal való visszaélések lehetőségére senki nem hívja fel a figyelmét. Minderre nem az internet betiltása a helyes válasz, hanem a korai nevelés megkezdése, hogy a gyerekek tudatosan, a veszélyek ismeretében használják ezt az eszközt. De itt jön a kérdés: mennyire valószínű az, hogy egy szülő közösen fog internetezni a gyerekével vagy legalább ellenőrzi, hogy mit néz, mikor számára idegen ez az egész világ, ráadásul nemhogy erre, de még beszélgetésre sincs ideje a gyerekével?”